Ellentétben Révész Sándorral, én aláírtam a tiltakozást Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztése miatt. Nem Gyurcsány Ferenc miatt. Nem mérlegeltem se pró se kontra, mert ezen már túl vagyunk. Lehet, hogy azért nem mérlegeltem, mert olyan családban felnőve, amellyel szemben az állam a háború előtt és után is túllépett a törvényeken, érzékenyebbé lettem. Ahogyan ezen ügy kapcsán már májusban nyilatkoztam e lap hasábjain: amikor a politikai felelősséget összekeverik a kriminalitással, sokkal érzékenyebbnek kell lenni, és elfogadhatatlan, hogy a többség tudomásul veszi azokat a folyamatokat, amelyek kísértetiesen hasonlítanak egy egypárti rendszer kialakulására.

Helytől, időtől és hagyományoktól eltekintve, igaza lehetne Révész Sándornak. De nem lehet eltekinteni az elmúlt időszak történéseitől. És amikor én borúsabban látom a helyzetet, nem csak a hatalomtechnikailag erkölcstelen törvényekre, a visszamenő hatályú, a tulajdon sérthetetlenségét, a társadalmi partnereket semmibe vevő törvénykezésre gondolok. Gondolok, azonban az igazságszolgáltatásba vetett bizalom szétrombolására, a kontrollmechanizmusok elbontására, a fontos ellenőrző pozíciók: alkotmánybíróság, számvevőszék, köztársasági elnök stb. – pártkatonákkal való feltöltésére. És gondolok azokra a lépésekre is, amelyek bár nem rengetik meg a világot, de jelzik, a hatalom pökhendiségét, az én megtehetem arroganciáját: amikor az áldozatok emlékét is sértő, törvénytelenül felállított szobor törvényesítése érdekében 2/3-os törvényt módosítanak, amikor a történelmi hagyományt semmibe vevő piti nacionalizmustól vezérelve saját zászlót terveztetnek, és folyathatnám a sort. Tudom, nem nagy ügyek, de azt jelzik, hogy mivel nincs kontroll, mindezt megtehetik. Ezért kell aláírni, és szólni, mert ha nem tesszük, akkor úgy járunk, mint Niemöller evangélikus lelkész: „Németországban először elvitték a kommunistákat, de nem tiltakoztam, mert nem voltam kommunista. Jöttek a szocialistákért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam szocialista. Elvitték a szakszervezeti vezetőket, de nem tiltakoztam, mert nem voltam szakszervezeti. Jöttek zsidókért és én nem tiltakoztam, mert nem voltam zsidó. Aztán jöttek értem és nem maradt senki, aki felemelte volna értem a szavát.”

Ma még lehet, hogy igaza van Révész Sándornak, ma még lehet, nem igaz, hogy a hatalom birtokosai börtönbe csukhatnak bárkit. De mi lesz holnap? Félek, hogy mi lesz holnap. Nos, ezért írtam alá.

A szerző az MSZP Választmányának elnökhelyettese, volt országgyűlési képviselő