A Jobbik solymári alapszervezetének elnöke valamikor a kilencvenes években, tehát történelmi léptékben csak a pártjának régen, még Zoltán Cowboy néven illette magát a kamerák előtt, miközben fajra és bőrszínre való tekintet nélkül létesített nőkkel szexuális kapcsolatot, a világ azon részének nagy örömére, amelynek kielégülést jelent a pornográfia műfaja.

Hatlövetű Kabai Zoltán Cowboy persze fénykorában nem sejthette, hogy valaha a politika kényes mezejére lép, olyan derék emberek közt, mint jelenlegi hittársai. Ott van például rögtön Zagyva György Gyula Rózsa Sándor, aki nem a cowboyokhoz, hanem a betyárokhoz húz. És ha arra az emlékezetes föllépésére gondolunk, amikor ostorral fenyegetett újságírókat, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy vannak olyan emberek a mai politikai elitben, akikből időnként előbújik a törzsfejlődés bennük lakozó korábbi foka. Ki ostorpattogtatással éli ezt ki, ki úgy, hogy kamerák kereszttüzében közösül, de nem ám holmi megtévedt bárányként, hanem erre karriert alapozva. Ráadásul nyilván a jobbikosok is ismerték helyi elnökük múltját, mert nemigen lepte meg őket, hogy párttársuk annak idején egy film erejéig „Hótehénke” mellé szegődött törpeként.

Talán még meg is nézték, hogy lássák deresedő halántékú elnöküket ifjan, tetterősen, bár talán a cowboy néven elnézően mosolyogtak, jó, hát túlzásba esett az öreg, még hogy hatlövetű.

De azért büszkék rá. Büszkék Zagyva György Gyulára is, az ostorpattogtatóra, büszkék a verekedős Pörzsére, büszkék mindenkire, akik a szemükben férfiasnak tűnnek. Mert így magukra lehetnek büszkék. Apropó: tudja valaki, mi lett a pornós gárdistával, Müller Nikivel, szegénnyel?