A kormány – átérezve közösség iránti felelősségét – a legreménytelenebb, de később tisztázandó szempontok alapján kiválasztott devizahitelesek megsegítésére szociális lakónegyedet épít Ócsa mellé. A nemes ügy nem tűr halasztást, ki is írták az építészeti ötletpályázatot.

A Belügyminisztérium önálló gazdálkodásra lehetőséget nyújtó családi házakba költöztetné a pénzügyi elesetteket. Ám a gondolat zabolázhatatlan, ha eszmévé kíván nemesedni. A pályázók „tájolására” koncepcióvázlat készült egy „autonóm faluról”, amelyet a beköltözők „fenntartható közössége”működtetne. Az épületeket egyedi biomasszakazánok fűtenék, és látnák el meleg vízzel, napkollektorok és biogáz alapú üzemek árammal. Ivóvízzé növényi tisztító alakítaná át a szennyvizet, az esőt és a szürkevizet visszaforgatnák. A lakók biciklin és elektromos kisbuszokon közlekednének.

Kétségtelen: egy új, banki átutalások nélküli életmodell születhetne meg itt, amelynek alapja a háztáji gazdálkodás lenne. Lenne, mert az eszme mintavázlata júliusban materializálódott ugyan, de aztán az állami, önkormányzati alkukban néhány hét alatt visszaszürkült kormánygondolattá. Nem lesz növényi szennyvíztisztító, sem központi biomassza-erőmű. A telkek maradnak ezer négyzetméteresek, nehogy már bezavarjon az egyéni habitus, még a végén valaki hitelt venne fel a háztáji bővítésére. Maradnak az egyenfalu rideg számai: 420 darab – 40-80 négyzetméteres – lakóház, 80 darab üzlet, két darab óvoda, egy darab iskola, sportpályák, szupermarket, posta, orvosi rendelők, klubkönyvtár. Ökumenikus templom. A kormány ökológiai lábnyomának mintája.

Én nem bántam volna, ha megvalósul a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Skanzenja. Lett volna bár ökofalu, legyen bár kényszerlakhelyként nincstelen szellemek gettója, mert hogy a konkrét lakó, maga a valóságos ember valahogy nem akarózik a tervekbe költözni. Mégsem bántam volna, mert az építészet a kor gondolatának maradandó lenyomata (is). A hülyeségé éppúgy, mint a zsenialitásé, Sztálinváros, a szocializmus egyenembertípusának a lakhelye, vagy Gaudí Barcelonája, a szellem szárnyalása. A füredi Görög falu, a korai magyar újkapitalizmus korcsa, vagy a Fidesz-Gödör, mint a politikai voluntarizmus és az élni akaró ellenkultúra küzdelmének lenyomata, vagy korábbi kormányok impotenciájának sivársága a Nyugati pályaudvar szélén. Ki, mit hagy maga után. Báró Haussmann Párizsát, vagy Albert Speer-Adolf Hitler III. Birodalma fővárosának, Germániá nak a rémét. Az ócsai szociális lakópark hűen tükrözi a politika általános gondolkodását.

Ettől még a műfalu akár be is népesülhet. Már látom, amint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hologramembere a „homokos, erős széleróziónak kitett talajon”, a közeli régészeti helyekre figyelmezve, hátsó kertjében elégedetten tekint végig izzadtsággal öntözött krumpli- és zöldségbokrain, miközben a napkollektor serényen gyűjtögeti az áramot az esti valóságshow-khoz. A tücsökciripelésben az őshonos „jelentős üreginyúl-populáció” meg csak bámul és értetlenül vakarja a fejét.