Családellenes iskola?

Egyre elképesztőbb elképzelések látnak napvilágot az oktatásról. A 16 évre leszállított tankötelezettség, a gimnáziumi tanulók létszámának drasztikus csökkentése, az egyetemek és egyetemisták számának korlátozása mind-mind szembemegy az európai trendekkel, a modern, tudásközpontú világról alkotott elképzelésekkel. S ez csak néhány „mazsola” Hoffmann Rózsának és csapatának torz ötletsorozatából.

A hároméves kortól kötelező óvoda és a mindenki számára kötelező egész napos iskola azonban már a horror kategóriáját súrolja. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy ez ma Magyarországon szakmailag és pénzügyileg is teljességgel irreális, mélyen gyermek- és családellenes is. Miért kell MINDEN kisgyereket erőnek erejével kivenni a családi környezetből? Miért kell MINDEN alsó és felső tagozatos tanulónak a délutánt is az iskolában töltenie? Korszerűtlen, kényelmetlen padokban, poros vagy betonborítású udvarokon? Egészségtelen, ízetlen menzakosztot ennie egész héten?

Tény, hogy vannak családok, ahol nincs más megoldás, és vannak olyan hátrányos helyzetű gyerekek, akik számára ez egyenesen megváltás. De nem minden gyerek számára! Nem is elsősorban az óvodáról van szó, hiszen ez mindmáig a legjobban működő oktatási-nevelési intézmény Magyarországon, ahol a feltételek adottak a délutáni alváshoz, pihenéshez. De ezt is bőven elég ötéves kortól kötelezővé tenni, ahogy ez most is van. Az iskolákban azonban más a helyzet: elenyésző kivételtől eltekintve nem alkalmasak az egészséges napirend kialakítására. Ha egy felnőtt nehezen bírja a napi nyolc-tíz órás munkahelyi benntartózkodást, hogyan követelhetjük meg ezt egy gyerektől?

Nem véletlen, hogy az iskolásoknak ma kevesebb mint a fele napközis. Vajon miért akarják elvenni a szülők döntési jogát? Mi lehet a célja a gyerekek erőszakos beterelésének az iskolába? Csak nem a gyerektársadalom uniformizálása, egyetlen ideológia mentén való „átfazonírozása”, homogén masszává való átgyúrása? Hogy ne érvényesülhessen az esetleg másképp gondolkodó szülő „káros hatása”?

Volt már ilyenre példa a történelemben nálunk is, másutt is: többnyire a legsötétebb diktatúrákban, ahol az agymosás hozzátartozott a hatalomgyakorlás napi eszközrendszeréhez. Ilyen módszerekhez azonban még Rákosi sem folyamodott, ő is „csak” vélt vagy valós ellenfeleinek gyerekeit küldte nevelőotthonokba, vagy választott számukra „megbízható” nevelőszülőket. Csak remélni lehet, hogy ezek az őrültségek többé nem ismétlődhetnek meg.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.