Bár a Greenpeace szóvivőjeként nehéz lenne szó nélkül hagyni, ha konkrétumok nélküli sejtetéssel egy közíró idegen hatalmak ügynökeként tünteti fel szervezetünket, mégsem ezért kérem az olvasó figyelmét.

Történt, hogy a Népszabadságban két publicisztika méltatta a génmódosított mezőgazdaság előnyeit, két olyan tudós tollából, akik bár a független szakértő öltözékében szerepeltek, de épp annyira függetlenek, mint a lakást dicsérő ingatlanügynök. Az egyiktől – Györgyey Jánostól – történetesen van egy hangfelvételünk, ahol szűkebb körben pont az ellenkezőjét mondja annak, amit a Népszabadságban megírt: „a génmódosított növényekről minden olyan marketingdumát, hogy az az éhezést oldja meg a földön meg hasonló, azt nyugodtan el lehet felejteni! Soha nem erre találták ki őket, nem ezért fejlesztették őket! A nagy cégek nem ezért öltek bele fajtánként százmillió dollárt, hogy a földön az éhezés kérdését oldják meg! Azért csinálták, hogy pénzt szerezzenek, hogy profitot csináljanak, és piacot nyerjenek! Ezt mind a hármat a génmódosított növények kiválóan tudják.”

Mivel úgy gondoltuk, ez fontos lehet, közreadtuk. És mivel megértjük az olvasót, ha nem tudja, kinek adjon igazat, hivatkoztunk a világ eddigi legnagyobb kaliberű mezőgazdasági kutatására, mely a Világbank és az ENSZ három szakmai szerve, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet (UNESCO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 110 kormány közreműködésével, a kormányok által delegált 400 szakértő 3 és fél éves munkájával készült. Ezek a tudománytalansággal és dilettánssággal aligha vádolható szervezetek arra jutottak, hogy nem igaz a géntechnológia-ipar fő érve, miszerint a GMO-k csökkentik a vegyszerfelhasználást, és majd ők látják el az éhezőket. Ellenkezőleg: környezeti, egészségügyi és gazdasági károkat, kockázatokat jelentenek. Nota bene azt is kimondják, hogy zsákutca a nagyipari, vegyszeres mezőgazdaság, és helyette a helyi fajtákra és erőforrásokra, kistermelőkre, családi gazdaságokra, biotermelésre és a sokféleségre érdemes alapozni a mezőgazdaságot.

Értem én, hogy ha valaki évtizedek óta hisz valamiben, képvisel valamit, akár egész életműve és egzisztenciája épül rá, akkor nehéz kimondani: tévedtem. Mégis, ha a Világbank és az ENSZ három szakmai szervezete a világ eddigi legnagyobb agráros kutatásában bizonyítják, hogy a mezőgazdasági génmódosítás nem megfelelő út, akkor erre illik reflektálni. És ha a GMO-k egyik legfőbb hazai „független szakértőjéről” kiderül, hogy pont az ellenkezőjét gondolja annak, mint amiről a népeket győzködi, akkor erre is illik reflektálni. Kun István ehelyett a következőket írja meg: 1. a GMO-k jók; 2. a Greenpeace riogat, félelmet kelt, és „irányított” munkáját nem tudni, ki fizeti; 3. Amerika érdeke, hogy a Greenpeace Európát mint az USA fő vetélytársát távol tartsa e remek technológiától, hiszen lám, ott nem kampányolunk a GMO-k ellen. Ez az, ami felér egy beismerő vallomással. Kevéssé színvonalas vitákban él ilyen eszközzel érvei fogytán az, aki alulmaradt: sejtessünk ellenfelünkről titokzatos, homályos, rossz szándékot minél kevesebb konkrétummal.

Például biztos azért nem kampányol a GMO-k ellen Amerikában, Argentínában, mert onnan fizetik. Holott azért nem, mert onnan reménytelen – pont a géntechlobbi elsöprő ereje miatt. De ha az EU-ban, a világ legnagyobb importőrében ki tudjuk tiltani az élelmiszerláncot szennye ző GMO-takarmányokat, akkor az elveszett piacok miatt világszerte vissza szorul a GMO-mezőgazdaság. Egy ilyen lépéshez az unión belül alacsonyabb bérköltségű országok és az értékes, GMO-mentes országok a legjobb kiindulópontok. Mint hazánk. Ott és azon dolgozunk, ahol van esély lényeges változás elérésére, stratégiai fontosságú eredmények, értékek megvédésére.

A Greenpeace kizárólag magánszemélyek adományaiból dolgozik, világszerte 3 millió állandó támogatónk van, Magyarországon mintegy 13 ezer, havonta átlagosan 500 új támogatót toborzunk az utcán, akik átlagosan 1400 forinttal segítik havonta a munkánkat. A Greenpeace befolyásolására sok tér nincs: céljaink nyilvánosak, és 50 évre előre ki vannak dolgozva. Ha Kun István mégis tud olyan emberről, aki támogatásával valamilyen irányba akar minket terelni, akkor ezúton is kérem, hogy szóljon, nekünk is érdekünk a kapcsolat megszakítása.

Ellenkező esetben tartózkodjon a rosszindulatú rágalmazástól.

Kun István fő állításával szemben sajnos Amerika nem azon dolgozik, hogy Európában ne termeljenek GMO-kat, hanem azon, hogy lazítsuk a szabályozást, hogy termeljünk, hogy nyíljon meg számára ez a piac. Az amerikai követségek belső levelezése elég megbízható forrásnak tűnik, és a WikiLeaksnek hála ezek egy részébe beletekinthetünk. Sorra derül ki, hogy az USA európai nagykövetségei aMonsanto útját egyengetik, és a mezőgazdasági géntechnológia terjesztését segítik elő. Információkat közvetítenek a GMO-k legfontosabb nemzeti ellenzőiről, „tudományos ismeretterjesztő” utakat, megbeszéléseket, sajtómegjelenést szerveznek amerikai biotechnológusoknak. Nemcsak a kormányok, hanem a média, a tudomány és a civil szektor befolyásolására is törekszenek. Egyes követségek eligazítást várnak a génmódosítással kapcsolatos aggályokat bemutató filmekkel, pl. a Monsanto szerint a világ című francia dokumentumfilmmel kapcsolatban is, mely a biotechcégek és az amerikai követségek dolgát nehezítik. Így van ez Párizsban, Vatikánban, Spanyolországban, Bulgáriában, és ne legyen kétségünk: Magyarországon is. 2009-ben íródott lelkes hangú, Washingtonba küldött titkos sürgöny számol be arról például, hogy a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium magyar állásponttal szembehelyezkedő munkatársait a nagykövetség által szervezett találkozón lobbistájuk újabb tanácsokkal segítette. Ők pedig elmondták: készenlétben állnak, ha „a GMO-k ideje eljön”. Hoppá.

Vagyis a rosszhiszemű sejtetések, az ötvenes évek elejét idéző fizetett nagyhatalmi ügynökök meséje után kiderül, hogy egészen pontosan és tényszerűen az ellenkezője igaz annak, amit Kun István a Népszabadságban megírt. Nem én hoztam fel a témát, de akkor már megkérdezem: ezek szerint hol vannak ügynökök, melyikünk szolgálja titkon az amerikai érdekeket?

És itt értünk el a beígért tanulsághoz.Kun István várhatóanmég jó párszor jó pár lapban le fogja írni, hogy a föld lapos. Csak ami a szólásszabadság szerint rendben van, az még lehet nagyon ciki. Miért lehetséges az, hogy Magyarországon tekintélyes lapokban tekintélyesnek tartott szerzők rendszeresen írhatnak lényeges kérdésekről ilyen minőségű, tényszerűleg valótlan dolgokat? Hogy évtizedekkel ezelőtti paradigmákat, külföldön évek óta megbukottnak tekintett nézeteket lehet itt propagálni? Miért nem teszik magukat ezek az emberek vállalhatatlanná minden magára valamit is adó médium előtt?

És miért engedik ezt a szerkesztők, az olvasók?

A szerző a Greenpeace Magyarország szóvivője