Tíz éve, a terrortámadás okozta megrázkódtatás után úgy gondoltam, hogy a terrorizmus elleni küzdelem egyrészt egy „tudatos” globális összefogást tesz majd szükségessé, másrészt erősíteni fogja a transzatlanti együttműködést, harmadrészt közelebb fogja hozni Oroszországot és Kínát az Egyesült Államokhoz és Európához, s végül, de nem utolsósorban Európán belül is lendületet fog adni a szorosabb integrációnak. Ezt 2001 októberében, épp a Népszabadság hasábjain megjelent írásomban fejtettem ki részletesebben. Az azóta eltelt idő történései a visszalépések és eltérő irányú fordulatok ellenére nagyrészt igazolták akkori várakozásaimat.

Az elmúlt évtizedben kézzelfogható eredményeket értünk el. Az al-Kaida nemzetközi szervezete felbomlott, követői és más szélsőséges szervezetek is komoly veszteségeket szenvedtek. A rendőri szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok számtalan támadást hiúsítottak meg és sok terroristát tettek ártalmatlanná.

Sikerült túljutnunk azon a dilemmán is, hogy egy demokráciában milyen mértékben lehet korlátozni a szabadságjogokat a biztonság érdekében. Az igazi győzelem a terrorizmus felett az, hogy nem teljesült a terroristák célja: nem tudtak minket rákényszeríteni életformánk megváltoztatására, demokratikus elveink feladására.

A veszélyre válaszul az a nemzetközi közösség, amelyet a globalizáció már eleve szorosabb kötelékbe fűzött, még egységesebbé vált. Valóban tudatossá vált a nemzetközi összefogás, amely nagyobb jelentőséget tulajdonít az egyetemes értékeknek. Lényegi kérdésekben erősödtek a transzatlanti kapcsolatok, és általában a megoldások keresése kerekedett felül az Atlanti-óceán két partja között alkalmanként felmerülő ellentéteken. Az ENSZ terrorellenes stratégiájával az összefogás központi szereplőjévé, viszonyítási pontjává vált. A terrorizmus elleni fellépés egységes elveken nyugvó, koordinált, ugyanakkor térben és időben változó kihívásokra szabott, a jelenség okaival is foglalkozó fellépést követel meg. A különféle szakosított szervezetekkel és helyi jelenléttel rendelkező ENSZ ezért az erre leginkább alkalmas szervezet.

A terrorizmusra adott válaszok az Európai Unióban is mélyítették az együttműködést az igazságügyi és belügyi területen, valamint a közös külés biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika terén. A liszszaboni szerződés ezt az evolúciót intézményesítette. Időközben a NATO is létrehozta az új típusú biztonsági kihívásokért felelős részlegét, éppen egy magyar főtitkárhelyettes, Iklódy Gábor vezetésével. Megtanultuk, hogy a NATO és az EU e területen egymást kiegészítő képességekkel rendelkezik, így együttműködésük elengedhetetlen. S végül a terrorizmus elleni fellépés új, konkrét területeken indított együttműködést egyes, a szövetségi rendszerünkön kívüli országokkal. A legjobb példa erre Oroszország határozott és hasznos szerepvállalása a küzdelemben. Ez akkor is üdvözlendő fejlemény, ha ez a partnerség nem hozott áttörést az értékalapú viszonyrendszerünkben.

A fentiek ismeretében kijelenthetjük, hogy az elmúlt tíz évben a folytatódó akciók ellenére a terrorizmus teret veszített. Az arab tavasz eseményei újabb csapást mértek a terrorizmus ideológiájára. Az események bizonyítják, hogy a társadalmi mozgalmak képesek arra, amire a terrorizmus soha nem lesz képes: igazi politikai, társadalmi és gazdasági reformokra, amelyek a jogrend és a demokrácia, a népképviselet és a hatékony kormányzás alapelvein nyugszanak. Továbbra is számolnunk kell a veszélyekkel, mégis, az arab tavasz az érintett államok és az ott élő emberek történelmi lehetősége.

A kedvező fejlemények ellenére a terrorizmus korunk jelentős biztonsági fenyegetése marad. A szétaprózódó terrorszervezetek egyre gyakrabban egymástól függetlenül és eltérő célok érdekében, de a modern technika adta lehetőségeket kihasználva tevékenykednek, így hatókörük megnő. Miközben nemzetközi összehasonlításban Magyarország terrorveszélyeztetettsége alacsony, az elsősorban külföldi eredetű, illetve a külföldi magyar érdekeltségek elleni fenyegetettséggel továbbra is számolnunk kell.

Sok mindent elértünk már, de vannak még feladataink. Csak hogy párat említsek, ilyen a terrorellenes harcban részt vevők közötti adatátadás egységes szabályozása, a terrorizmus finanszírozását megakadályozó rendszerek bővítése, az utazás és a kereskedelmi áruforgalom biztonságának növelése, a robbanóanyagok készítéséhez felhasználható veszélyes anyagok forgalmának figyelemmel kísérése, a szélsőségek és a radikalizáció elleni összehangolt fellépés és a cyberbiztonság területe. Elengedhetetlenül szükséges a terrorizmust elősegítő gazdasági, társadalmi, politikai okok felszámolása. Magyarország aktívan részt vesz a nemzetközi közösség preventív diplomáciai, gazdasági együttműködést célzó és fejlesztéspolitikai erőfeszítéseiben.

Mit jelentenek a fentiek Magyarország számára? Nemzeti érdekünk, hogy továbbra is aktívan vegyünk részt a terrorizmus elleni fellépésben. Az afganisztáni stabilizációban történő szerepvállalásunk és az EU-elnökségünk alatt elért eredményeink mellett folytatnunk kell a terrorizmus gyökereinek felszámolását, a kultúrák közötti párbeszéd erősítését és a nemzetközi jog és demokratikus értékek tiszteletben tartását támogató tevékenységünket.

A sikeres kétoldalú és multilaterális együttműködés mellett ugyanakkor feladataink vannak belföldön is. Ebben az újonnan létrehozott Terrorelhárítási Központ mellett kiemelt szerep jut a külügyminiszteri felügyelet alatt álló Információs Hivatalnak. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy erősítsük a hatékony fellépéshez szükséges összkormányzati tevékenységet.

Az elmúlt tíz év azt mutatja, hogy megértettük szeptember 11-e üzenetét. Összefogtunk és folytatjuk a küzdelmet, hogy biztonságosabb világban élhessünk. Az első tíz év eredményei erőt adnak a további erőfeszítésekhez.

A szerző külügyminiszter

MARABU RAJZA