Én inkább azzal kívánok foglalkozni, hogy milyen lehetőségei, esélyei vannak a politikai erőviszonyok megváltoztatásának, a demokratikus erők 2014. évi győzelmének. Nem tudjuk, hogy a kormány katasztrofális gazdaságpolitikájának addig milyen társadalmi-szociális következményei lesznek, hogyan alakulnak a nemzetközi gazdasági-pénzügyi viszonyok, és milyen lesz a választási rendszer. Mindezeket figyelembe véve – jóslásokba nem bocsátkozva – csak néhány megjegyzést és javaslatot szeretnék tenni.

A Fidesz–KDNP – a közvéleménykutatási adatok szerint – szavazóinak mintegy harmadát elvesztette. Törzsszavazói azonban továbbra is gondolkodás nélkül követik a vezér politikáját, helyeslik kuruckodó-nacionalista, populista demagógiáját, az erőpolitika alkalmazását. E szavazóbázis növekedése nem valószínű, kismértékű csökkenése azonban lehetséges (részben a Jobbikhoz való átpártolással).

Az MSZP szavazóbázisának növekedését eredményezné – amiről eddig kevés szó esett – az elvesztett szavazók egy részének visszaszerzése. E párt 2010-ben – 2006-hoz viszonyítva – közel 1,350 ezer szavazatot vesztett, több mint 53%-kal kevesebbet kapott, mint az előző választáson. Különösen nagy, 65–70%-os volt a szavazatvesztés az észak- és kelet-magyarországi megyékben. Ez a kormány tehetetlensége, sorozatos kudarcai miatti elégedetlenséget, tiltakozást fejezte ki. Zömük otthon maradt, egy részük azonban – főleg az említett megyékben –a Jobbikra szavazott. A távolmaradó szavazók nagy része protestszavazó volt, ezek visszaszerzése nem várható. A többiek közül azonban igen sokat megnyerhet az MSZP.

Ehhez az szükséges, hogy e pártmielőbb – még az „Iránytű” kongresszusi elfogadását megelőzően – rövid, közérthető formában, elméleti fejtegetések nélkül foglalja össze fő politikai törekvéseit (így pl. a kétkulcsos adórendszer, a munkavállalók és nyugdíjasok érdekeinek, jogainak védelme, a demokratikus jogállam kereteinek és normáinak a helyreállítása, stb.). Ezek megfogalmazása nem hoz a párt számára hasznot, csak ha a média lehetőségeinek felhasználása mellett minél több emberhez eljuttatják, de nem postai úton, hanem – területenként eltérő mértékben – az aktivizálandó pártszervezetek, pártaktivisták útján, közvetlen formában.

A siker nem képzelhető el, csak ha 2013 tavaszáig-nyaráig létrehoznak egy pártszövetséget, ami azért célszerű, mert az abban résztvevő pártok külön-külön esetleg nem érnék el az 5%-ot. E pártszövetséghez tartozna az LMP (amelynek elnevezése Demokratikus Zöld Párttá módosulhatna), a párttá alakítandó Haza és Haladás Alapítvány, valamint a nehézségek ellenére egy új liberális párt. A civil szervezetek és a szakszervezetek nem kapcsolódnának e pártszövetséghez; e szervezetek és tagjaik majd eldöntik, hogy kire szavazzanak. E pártszövetség a listás választáson önállóan venne részt, az egyéni képviselők választása során azonban – a Fidesz dominanciájának megtörése, az egyéni mandátumok jelentős részének megszerzése érdekében – közös jelöltek állításában kellene e pártszövetségnek és az MSZP-nek megállapodnia. Kívánatos lenne továbbá közös miniszterelnök-jelölt megnevezése is (a legjobb megoldás véleményem szerint Bajnai Gordon jelölése lenne).

A szerző történész