Sajnos, ezt a képviselők nem ismerték el, immár másodízben. Pedig ez a kisebbség Magyarországhoz mindig hű volt, ami egyik-másik elismert kisebbségről (a cikkben felsoroltak közül) nem mondható el. A bunyevácok a haza védelmében harcoltak a török ellen, a szabadságharc idején az osztrák, a horvát és a szerb csapatok ellen.

Az Osztrák–Magyar Monarchia idején elismert kisebbség volt. Pl.: kb. 1948-ig csak bunyevác prélo volt, horvát prelóról nem írtak az újságok. Baján a polgári iskola statisztikája szerint az 1939–40. tanévben a magyar anyanyelvű diákok száma 144, német anyanyelvű 118, horvát 1, szlovák 1, bunyevác 24.

1940–41. Tanév Évkönyve szerint magyar ajkú: 406, német 105, horvát 1, bunyevác 25, szerb 1.

Csodák csodája, horvátokat Felső-Bácskába (Baja, Vaskút, Gara, Katymár, Jánoshalma, Bácsalmás, Bácsbokod, Felsőszentiván, Csávoly) sohasem telepítettek, a bunyevácok nem vándoroltak el, ki sem telepítették őket, ennek ellenére a népszámlálás adatai alapján ebben a térségben csak horvátok élnek. És ami borzalmasan elszomorít, a fent említett cikk szerint az októberi népszámlálási íven négy csoport is nevesítve megjelenik: arab, kínai, orosz és viet nami, de a bunyevác nem!

Mit kellene tenni, hogy a többezres bunyevác népesség magyarként, de hivatalos bunyevác kisebbségként éljen Magyarországon? Úgy, mint a létszámban kisebb örmény, ruszin, bolgár, görög, lengyel.

Dr. Obádovics J. Gyula professor emeritus