Eddig politikusok és gazdasági ügyek voltak a Magyarországról szivárgó WikiLeaks-szövegek fősodrában, mostanra a cigány és a zsidó szervezetek vezetői is beúsztak a képbe. Jeff Levine amerikai ügyvivő a 2009-es uniós választásokat követően meghökkent táviratot küldött hazájába. Bár a választás a szélsőjobb látványos előretörését hozta Magyarországon, azt tapasztalta, hogy a cigány és zsidó közösségek reprezentánsai csak mérsékelten aggódnak. Stratégiájuk pedig nincs a Jobbik növekvő népszerűsége ellen.

A szélsőségekkel szembeni közös fellépést az egyes csoportokon belüli és a csoportok közötti ellentét is nehezíti – konstatálta Levine. A cigány és zsidó közösség nem tekinti partnernek egymást. A romák azért sem tudnak egységbe kovácsolódni, mert vezetőik nem kitermelődnek, hanem a pártok választják ki őket. A zsidó közösség is megosztott: a többség nem vallásos, a vallásosak pedig különböző irányzatokhoz tartoznak. A nagyobb befolyás és anyagi támogatás reményében egymást marják.

Az ügyvivő megemlíti: Feldmájer Péter, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke megkérte az amerikaiakat, hogy a nagykövetség honlapján ne szerepeltessék őt egy cikkben Köves Slomó rabbival, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezetőjével. Mert ez „olyan lenne, mintha a püspököt meg a boszorkányok vezetőjét egymás mellé állítanák”.

Mit mondjunk? Amerikai ügyvivőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki meglepődjön a Magyarországon tapasztalt megosztottságon. Mi erre szocializálódtunk. Az ellenségeskedés szép lassan nemzeti identitásunk lényegi elemévé rögzült, amit kínunkban kezdünk büszkén vállalni – ha már egyszer szabadulni képtelenek vagyunk tőle.

Mindezért nem az etnikai vagy vallási kisebbségek a felelősek. Nem lenne haszontalan, ha a magyarsághoz tartozó romák és zsidók kezelhető szintre mérsékelnék belső viszálykodásukat, és közös stratégiát dolgoznának ki a Jobbik ellen. De a szélsőjobboldallal szembeni fellépés elsősorban nem a leginkább fenyegetett csoportok, hanem az úgynevezett többségi társadalom feladata. Fölösleges részletezni, hogy az elmúlt évtizedekben a hatalom milyen praktikákat vetett be nem csupán a kisebbségi, hanem mindenféle érdekképviselet és önszerveződés szétverésére (a mostani kormány e téren tökélyre fejlesztette tudását). A politikai vetés beérett és gazdag termést hozott. Teljes a széthúzás.

Képmutatás lenne a roma és zsidó vezetők magatartásán szörnyülködni. Hisz egy esetet sem tudunk felidézni, amikor a jobb- és baloldal legnagyobb pártjának képviselői asztalhoz ültek volna, megbeszélni, hogy mit tehetnének a szélsőjobb megfékezésére. Nekik van közös stratégiájuk? Nincs. Közöttük van együttműködés? A legcsekélyebb sincs. És ez sokkal nagyobb baj, mint az, hogy Feldmájer Péter a világért sem szeretett volna egy cikkben szerepelni Köves Slomóval.