Annak idején, amikor a magyar nemzeti valutára számított jegybanki alapkamat tíz százalék körül bóklászott, híre ment, hogy ennél sokkal olcsóbban is pénzhez lehet jutni, feltéve, ha más nevet adunk a gyereknek; azaz ha nem forint-, hanem devizaalapú kölcsönért folyamodom Kedvenc Bankomhoz (KB Zrt.). A pénzvilág rejtelmeiben járatos honfitársaimat követve én is a nemzetközi pénzpiac egyik szerényen meghúzódó, feltűnő kilengéseket nem mutató, a 150–160 forintos árfolyamsávban mozgó svájci frankot (SF) választottam.

A KB bejáratánál – „A bankba történő belépés kockázatos!” figyelmeztető tábla ellenére – a várakozók hosszú sora kígyózott; a kis svájci zászlókat lobogtató sorban állók azon méltatlankodtak, hogy a bank állítólag nem szívesen folyósítana SF-alapú kölcsönt, merthogy e valuta mögött nincs ott sem az EU, sem az Egyesült Államok, de még Kína és az Arab Emírségek sem. Csak Svájc! Az amúgy szentimentális magyarok lelki szemei előtt azonban a kamatkülönbözet lebegett. A fogyasztóvédelmi civil szervezetek nyomására született pénzügyi felügyeleti állásfoglalás egyértelművé tette, hogy a bankok nem korlátozhatják ügyfeleik szabadságát a hitelpénz devizanemének megválasztásában.

Miután a várakozás ideje alatt eldöntöttem, hogy milyen célra is kérem a kölcsönt, kedvenc ügyintézőm közölte, hogy a hitelszerződési feltételek megbeszélése hosszú időt vesz igénybe, merthogy alaposan mérlegelnünk kell a hitelfelvétellel járó kockázatokat és bizonytalanságokat. Elmagyarázta e két tényező közötti különbséget. A kockázat mérlegeléséhez a valószínűség-számítás és egyéb analitikai módszerek alapismeretére, míg a bizonytalanság tizenöt éves távlatban történő megítéléséhez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank által hitelesített Hausse-Baisse nevű kristálygömbre van szükség. Áttekintve a világpolitika és gazdaság lehetséges globális, regionális és nemzeti trendváltozóit, az ingatlan- és a gépkocsiárak rugalmassági indikátorait, a bank szavatoló tőkéjének és a rendelkezésemre álló jövedelem különböző inflációs és deflációs rátákkal korrigált reálértékének várható alakulását, a banki ügyintéző felhívta a figyelmemet a szerződés apró betűs, s a tranzakciós költségek kezelésének banki módszertanát tartalmazó néhány oldalas – állítólag magyar nyelvű – szöveg elolvasásának fontosságára.

A banki kölcsön felvételét követő harmadik évben különböző globális hatások következményeként megrendült a SF-be vetett bizalom, és a svájci valuta a forinttal szemben mintegy 25-30 százalékkal leértékelődött. Igaz, ebben a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is térdhajtásra kényszerítő új magyar gazdaságpolitikai modell ámulatba ejtő sikere is szerepet játszott. Tény, hogy a bizonytalansági tényezők felülírták a három évvel korábbi, tudományos analízisen alapuló banki kockázatelemzést és az annak alapján akkor helyesnek bizonyuló döntést. Vagy mégiscsak jól megalapozott és racionális döntés született? Igen, az én szempontomból – hála a BIZONYTALANSÁGNAK – kifejezetten előnyösen alakult a devizaalapú hitelfelvétel, mert a harmadik évet követő eddigi időszakban 25-30 százalékkal kevesebb forintot fizetek a SF-ért, és ennek arányában a tranzakciós költségek is mérséklődtek. S mi több, ha az SF a jövőben sem tér magához, lehetővé válik a kölcsönnek a szerződés futamidejénél korábban történő visszafizetése is. Úgy tűnik, ebben az esetben – ahogyan ezt manapság a politikusok mondják – valóságos extraprofitra teszek szert; feltéve, ha a kormány („nem ortodox” – Orbán Viktor) neológ gazdaságpolitikájával összhangban nem vet ki valamilyen szolidaritási ihletésű különadót. Természetesen visszamenőleges hatállyal!

A SF-hitelesek tízezrei élőláncot alkotva szimpátiatüntetésre vonultak fel a Bankszövetség épülete elé: önfeledten éltették a bankokat és a SF-et, megfeledkezve arról, hogy munkaalapú társadalomban élünk. A politikai elitben a zavarodottság jelei mutatkoztak. A Fidesz az egykori szocialista bankárkormányok máig ható pofátlan aknamunkájának következményeit látja a történtekben, ti. így tesznek kísérletet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megbuktatására; ellentéteket szítva a forintalapú és az SF-alapú hitelfelvevő magyarok között. Minden kétséget kizárandó, külföldi hatalommal való összejátszás és bennfentes kereskedés vádjával a kormány illetékese megtette feljelentését az előző ciklus három miniszterelnöke ellen. A nemzeti elkötelezettségű forinthitelesek helyzetének – úgymond – arányosítása, s így a nemzeti összefogás megszilárdítása céljából a kormány rendeleti úton gyakorlatilag lehetetlenné tette a devizahitelezést és hároméves időtartamra bevezette az árfolyamgát intézményét. Ennek felügyeletére gátőrként minden bank mellé egy-egy monitoringbizottságot nevezett ki. Ezek élére SF-hiteles fideszes politikusokat delegált.

A KDNP zavarban van, mert képviselői nem tudják eldönteni, hogy a liberálisok újabb forintellenes és a nemzeti önérzetet súlyosan sértő akciójáról vagy a gondviselés áldásos megnyilvánulásáról van-e szó, s az sem világos, hogy mindez milyen hatással lesz majd a határainkon túl élő magyarok szavazataira.

A szocialisták a szegények elleni durva támadásnak tartják az árfolyamgát intézményét és különösen a törlesztési plafon bevezetését, mert ezzel a kormány megakadályozza az SF árfolyameséséből fakadó előnyök kihasználását. A szocialisták azért is kárhoztatják a kétharmadot, mert a devizahitelezéssel a jövőben csak a privilegizált felső tízezer élhet. Elfogadhatatlannak tartják továbbá, hogy a kormány és a pénzügyi felügyelet tétlenül nézi a bankok egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatát; azt, hogy a pénzintézetek bármikor kezdeményezhetik a tranzakciós költségeknek az ügyfelek számára egyébként nehezen áttekinthető módon történő csökkentését.

A Lehet Más a Politika (LMP) egyrészt a szocialista kormányok magas forintkamatlábat eredményező felelőtlen költségvetési politikáját, másrészt a Fidesz–KDNP-kormány által bevezetett, a demokráciát és a szabadságjogokat súlyosan sértő árfolyamgát intézményét bírálják. Konstruktív javaslatuk, hogy egy mindentől és mindenkitől független – lehetőleg külföldi és minimum Nobel-díjas bankszakértők részvételével alakuló – vizsgálóbizottság állapítsa meg: történt-e hiba, bűnös mulasztás abban, hogy a devizaalapú hitelezés nemzeti üggyé vált, különös tekintettel az SF-alapú hitelezés népszerűségére. A társadalmi hangulatváltozás jeleit látva a párt nevének esetleges megváltoztatásán gondolkodik. A kiszivárgott hírek szerint az új név Lehet Más a Kamatpolitika (LM-KP) lesz.

A Jobbik a devizaalapú hitelezést a nemzetárulás megnyilvánulásának, a Tel-Aviv–Zürich-tengely olyan zavarkeltő akciójának tartja, melyhez a Fidesz is csatlakozott.

És a bankok? Lehetséges, hogy mégiscsak rosszul ítélték meg a kockázatokat? Hiszen a játszma vesztesei a bankok. Mi lesz velük? Milyen következményei lesznek annak, ha az árfolyamcsapdába került bankok bedőlnek? Miközben ezen tűnődöm, a rádió híradásának élén (breaking news!) megrázó közlemény hangzik el: Az ENSZ alapokmányának ilyen és ilyen bekezdése, a lisszaboni szerződés, valamint „a munka, otthon, család, egészség, rend” alcímet viselő Nemzeti Együttműködés Programjának több bekezdése szerint a Magyarországon 2002. évtől kezdődően megkötött hosszú lejáratú devizaalapú hitelek Hibás Terméknek bizonyulnak. Ezért az ezekre megkötött szerződések semmisnek tekintendők…

…és ekkor felriadtam, az álom* véget ért. Visszazuhantam a rideg és szomorú valóságba.

*Az álom a 2006 és 2008 közötti időszakban maga volt a realitás.

A szerző közgazdász