A börtön helyett a halált választotta egy 23 éves mikepércsi fiatalember, akit pár hónapja azért ítéltek letöltendő szabadságvesztésre, mert debreceni házak falára graffitiket, falfirkákat fújt festékszóróval. A temetésén több százan vettek részt, köztük hozzá hasonló, huszonéves graffitisek, akiknek a gyászszertartás alatt volt idejük eltűnődni rajta, hogy ők vajon bűnözők-e vagy sem. Talán a tragikus sorsú mikepércsi graffitis is sokat töprenghetett ezen a kérdésen, mielőtt az öngyilkosságba menekült volna. Hiszen az életmódját tekintve nem volt bűnöző: a szülei munkába járó, rendes, tisztességes emberek, s neki magának is állása volt Debrecenben. Nappal dolgozott, éjszaka pedig olykor falakra firkált. A bíróság azonban mégis úgy ítélte meg, hogy tetteiért – nota bene: visszaesőként – börtönben a helye.

A véletlen műve, hogy a törvényhozás kormánypárti képviselői a mikepércsi temetőtől alig húsz kilométerre, Hajdúszoboszlón ülnek ma össze az őszi parlamenti munka megbeszélésére. Első csapásként javasoljuk, hogy a törvényhozók töprengjenek el a halott graffitis történetén. Második csapásként javasoljuk, hogy gondolják át, valóban indokolt-e a vasszigor, a kemény kéz, a rendpártiság politikája, ha az halálos áldozatot is követel. Harmadik csapásként javasoljuk, hogy dolgozzák át a közmunkáról szóló törvényjavaslatokat.

Ez utóbbit már csak azért, mert a 23 éves mikepércsi fiatalember tavaly bizony nekiállt lesikálni a falakról a saját falfirkáit.

Önkéntes közmunkára tehát képes volt. Börtönre nem.