Tizenegy szaktekintéllyel, a közgazdászszakma kiválóságaival próbálta igazolni gazdaságpolitikáját a kormányfő múlt héten. Azt, hogy „nincs szükség megszorításra”, meg azt, hogy „csak az egykulcsos, arányos szja a jó adórendszer”.

Minden úgy történt, ahogy Orbán koreográfusai megálmodták. Az eseményt követően Matolcsy „Jobbkéz” György elégedetten ismertette a sajtó előtt a találkozó eredményeit: a szakértők egyetértettek abban, hogy nincs szükség irányváltásra, ki kell tartani tűzön-vízen át. Nem beszélt mellé senki, valóban ez a vélemény volt az uralkodó a megbeszélésen.

El kell ismernem, ez mestermunka a javából. Orbán súgói, kommunikátorai tanítanivaló módon simítottak el egy nagy veszéllyel fenyegető konfliktust. Az utóbbi időben a jobboldalhoz sorolt közgazdászok körében mind többen ütöttek meg kritikus hangot, még a szelídebbek közé tartozott, amelyik „rossz irányról” szólt, de az már félreérthetetlen üzenet volt, hogy „megbukott a Matolcsy-féle gazdaságpolitika”.

A kormányfő ahelyett, hogy nyilatkozatháborúba kezdett volna, maga köré gyűjtött egy csokorra valót azok közül, akik ebbe a jobboldali táborba sorolhatók. Gondosan válogatva köztük, ügyelve arra, hogy a kánontól elütő hangon megszólalók épphogy képviselve legyenek a szakmainak álcázott találkozón. Nézzük meg a neveket: Járai Zsigmond, Auth, Szász Károly, Soós Lőrinc, Töröcskei István. Arnold Mihály, Szapáry György, Hamecz István, Barcza György. Csaba László, Bod Péter Ákos. Szándékosan osztottam három csoportba őket. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek a lojalitása megkérdőjelezhetetlen Orbán és kormánya iránt. A másodikba azok, akik az utóbbi időben meg sem szólalnak a sajtóban, vagy ha mégis, akkor sem borítják fel az asztalt. Végül ketten maradtak, akik mostanában a kritikát képviselik azon az oldalon.

Csodálkozunk, ha ebben a mezőnyben nem lehet határozottan artikuláltnak tekinteni a gazdaságpolitikai irányváltást sürgető véleményt? Ki hallja meg, ki akarja itt egyáltalán meghallani, ha Csaba László vagy Bod Péter Ákos mond valamit, ami nem oda illő? Pusztába kiáltott szó, elszáll nyomtalanul.

Így értékeljük azt, amit Matolcsy a közgazdászok és a kormány teljes egyetértésének nevezett a tájékoztatón. Az ott és akkor jelen lévő többség tényleg másképp látja a világot, mint a kisebbségben maradt közgazdászok. Akik persze dönthettek volna úgy – ha időben észreveszik a nekik állított csapdát –, hogy nem vesznek részt az eseményen.

Kérdés, lehet-e, illik-e egy miniszterelnöki invitálásra nemet mondani. Alapos megfontolás után valószínűleg csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy nem. Mostantól viszont jóval nehezebb lesz hitelesen képviselniük szakmai véleményüket a nyilvánosság előtt. Ezt a méregfogat kihúzták Orbánék.