Nem véletlen az sem, kevesen gondolják úgy, hogy érdemes befektetni, megtakarítani, félretenni. Szüleink, nagyszü leink, dédszüleink elbeszéléséből tudhatjuk, miképpen olvadtak el azok a hadikölcsönök, amelyeket az állam vett fel tőlük koronában, pengőben a háborús kiadások fedezéséhez, vagy békekölcsön formájában, forintban a gazdasági vészhelyzet megoldásához. Államosították már ebben az országban a földeket, az üzemeket, a gyárakat. Felszámolták az egyesületeket, a nyugdíjpénztárakat, eltüntetve vagyonukat. Államosították az egyházak vagyonát is.

A történelem ismétli önmagát, és nem csak a magán-nyugdíjpénztári befektetések államosításával. Rövidesen, január elsején hatályba lép az a törvény, amely alapján az állam tulajdonába kerül azoknak az egyházaknak a vagyona, amelyek nem felelnek meg az új rendelkezéseknek, ezért egyházként jogutód nélkül megszűnnek.

Másik nagy dobásra is készül az állam. Nem kisebb a célja, mint a helyi önkormányzatok több ezermilliárdos vagyonának a lenyúlása. Ez az intézkedés „törvényes lesz” abban az értelemben, hogy az állam megalkotja a szükséges jogszabályokat. Összhangban lesz Magyarország alaptörvényével is, amelyből ugyanis kimaradt a helyi közösségek önkormányzáshoz való joga, és a helyi önkormányzati vagyon védelme.

Bekerült viszont a meglévő önkormányzati vagyon köztulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítása és közérdekhez rendelése.Így, ha az oktatás, az egészségügyi ellátás stb. többé nem helyi közügy, hanem állami közérdek, akkor az e feladathoz kapcsolódó vagyon is átszáll a feladattal együtt az államra. Ma már nyílt titok, hogy az önkormányzatiság felszámolása a közeljövő egyik központi célkitűzése. Nem lehet az országban a kormánytól független akarat. Ehhez jól kapcsolódik annak elhitetése, hogy az állam mindenkinél mindent jobban tud, s csak az állam képes arra, hogy döntsön, szervezzen, intézkedjen. Nem kellenek közalapítványok, érdek-képviseleti szervek, helyi önkormányzatok, az egyházak közül is csak annyi, amennyit az állam jónak tart.

Először a megyei önkormányzatiságot számolják fel, átadva intézményeiket a kormányhivataloknak. Ebben a megoldásban a legérdekesebb, hogy a megyék által működtetett oktatási intézmények jelentős része nem is a megyéké, hanem a városoké, a községeké. Visszajárna nekik, ami az övék? Visszajárna, ha nem az lenne a cél, hogy ne lássanak el közszolgáltatásokat.

A kormányzati elképzelések szerint, mint ahogy a szülőknek, a tanulóknak sincs közük ahhoz, hogy ki, mit, hogyan, miből oktat az iskolában, mint ahogy a pedagógusnak sincs köze ahhoz, hogy milyen tantervet, tankönyvet alkalmaz, úgy a település lakosságának sincs köze ahhoz, hogy a lakóhelyen milyen és hány óvoda, iskola, kollégium működik. Az állam átveszi a feladatokat, államosítja az intézményeket, és dönt. Dönt arról, hol, hány,milyen intézmény milyen feladatokkal működhet tovább, és az egyes intézményekben hányan és kik dolgozhatnak.

Az önkormányzati közoktatási intézmények működtetéséhez az állam által biztosított támogatások most a bérek mintegy ötven százalékát fedezik. A hiányzó összegeket az önkormányzatnak kell előteremtenie, mint ahogy a működés, beszerzés költségeit is,miután ahhoz az állam nem járul hozzá. Ebből az következik, hogy az állam az átvett intézményrendszert nem tudja fenntartani, és a benne foglalkoztatottakat sem tudja teljeskörűen tovább foglalkoztatni. Annál is inkább, hiszen létre kell hozni azt az apparátust, amelyik irányít, jóváhagy, engedélyez, ellenőriz.

Hogy hány intézményt kell bezárni, hány pedagógust kell elbocsátani, az attól függ, hogy a teljes rendszer fenntartásához szükséges, mintegy három-négyszázmilliárd forintot össze tudja-e szedni az állam. A szakiskolák kilencedik-tizedik évfolyamának megszüntetése, a szakiskolai közismereti tantárgyak felszámolása, a szak-középiskolai szakképzési évfolyamok megszüntetése, a nyelvi előkészítő évfolyamok eltörlése, a gimnáziumok befogadóképességének csökkentése negyven százalékkal, a tankötelezettség idejének leszállítása két évvel, az általános iskolai felső tagozat körzetesítése megnyitja az utat az intézmények bezárásához és értékesítéséhez. További források teremthetők elő a pedagógusok kötelező óraszámának megemelésével, a túlóradíj eltörlésével.

Az állam rövidesen új megbízást adhat a nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak. A nyugdíjakon ugyanis már nincs mit védeni, így megkaphatja az önkormányzati vagyon védelmére szóló kormánybiztosi megbízatást.

Abban is biztosak lehetünk, hogy azt követően, amikor az önkormányzati vagyon is a magán-nyugdíjpénztári vagyon sorsára jut, az állam talál majd további, védelemre szoruló vagyont.

Az írás teljes szövege megtalálható a Galamus.hu oldalon