Búcsút inthetünk a munkanélküliség csökkentésének és a belső fogyasztásra alapozott gazdasági növekedésnek. Nesze neked gazdasági szabadságharc, már megint ott tartunk, hogy az IMF, a City és a Wall Street elemzőit kell boldoggá tennünk! Vezető közgazdászok ezt előre megjósolták, úgyhogy a dolog valószínűleg csak a kormányfőt és a gazdasági minisztert lepi meg, esetleg azokat, akik vakon hittek bennük.

A megszorításokat régebben reformnak, most átszervezésnek hívják, de ez mindegy. A nadrágszíjszorítás most még fájdalmasabb lesz, mint a 2006–2010 közötti volt, mert rosszabb állapotban van a gazdaság és a társadalom, az embereknek nincsenek tartalékaik, már mindenkiben csalódtak és egyre ingerültebbek. A szakszervezetek tömegdemonstrációkra készülnek, és újra rátalálnak történelmi szövetségesükre, a szocialista pártra. Nem véletlen, hogy a kormányhoz legközelebb álló napilap már kedden borúlátó kommentárt közölt: „A Fidesz–KDNP számára roppant nehéz, ha nem éppen lehetetlen vállalkozás lesz az eddigi népszerűségi mutatók megőrzése… a kormányon lévők társadalmi megítélésének romlása elbizonytalanodást szülhet, aminek hatása alól a parlamenti frakció sem lesz képes kivonni magát. A felerősödő viták szélsőséges esetekben akár ahhoz is vezethetnek, hogy a vártnál nehezebben lesz meg a szükséges többség a kétharmados törvények meghozatalához.”

A parlamentimatematika és a képviselői lélektan egyelőre mást sejtet. Nehéz őszt (és még nehezebb 2012-t), de alighanem tartós kétharmados többséget, amely továbbra is képes lesz ráerőltetni akaratát az országra. A Fidesznek és a KDNP-nek most csak 261 szavazata van az Országygyűlésben, mivel Balsai István alkotmánybíró lett, és az elhunyt Ar nóth Sándornak sem sikerült még megválasztani az utódját. Azonban sem a II. kerületben, sem Püspökladányban nem az ellenzéknek áll a zászló, és akár a jelenlegi 384 tagú, akár a teljes, 386-os parlamentet nézzük, most ötfős a kormány kétharmados többsége. A négy független képviselőből Molnár Oszkár régebben eleve fideszes volt, most is többnyire együtt szavaz a többséggel, és nyugodtan ide lehet számítani az exjobbikos Pősze Lajost is. Egyes kérdésekben az LMP-ből kiült Ivády Gábor vagy az MSZP-t otthagyó Szili Katalin sem megygyőzhetetlen, így a kormánytöbbségnek még vésztartaléka is van, s akkor a Jobbikról még szót sem ejtettünk. Igazi, magát a kormánnyal szemben pozícionáló ellenzéknek csak az 58 MSZP-s és talán a 15 LMP-s képviselő tekinthető, amiből nem könnyű 129 szavazatot összehozni.

A kormányfő annak idején Alcsúton személyesen vizsgáztatta a fideszes képviselőjelölteket, talán nem túlzás azt állítani, hogy várható lojalitásuk volt az egyik legfontosabb szempont. Továbbá a Fidesz még „leszálló ágban” is legalább két és fél év kormányzást, illetve időben azon is túlívelő egzisztenciát tud garantálni – pénze, mint a pelyva, gátlásait, ha voltak valaha, régen levetkőzte. A parlament 200 fősre zsugorításával körön kívülre szoruló politikusainak is túl sok a veszítenivalójuk, ha netán azon morfondíroznak, hogy elhagyják a tábort. Azt, hogy nélküle nincs Fidesz, csak egyetlen emberről lehet elmondani.

A hadtörténet egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor az, hogy a háborúk nagyon ritkán alakulnak a haditervek szerint. Mint a fent idézett lap is írta, „a jövő pedig a vártnál biztosan több meglepetést tartogat”.