S ezzel korántsem vagyok egyedül. Tisztelt Miniszterelnök úr! Sértő, hogy Ön és politikus társai azt feltételezik, hogy mi nem akarunk dolgozni, hogy minket vissza kell terelni a munka világába. Higgye el, ha lenne munka, akár holnap munkába állnánk. A kilenc hónapos munkakeresés során közel 50 állást pályáztam meg. Ebből 4-5 személyes meghallgatásra kaptam lehetőséget

Sajnos, tapasztalataim azt mutatják, hogy a munkaadók többsége szerint egy 50 éves ember már nem képes dolgozni. De akkor mi lesz velünk, még 15 évünk van a nyugdíjkorhatárig. Alapítsunk civil érdekképviseletet, és vonuljunk az utcákra? A mi számunkra is csak a tüntetés, ülő- vagy éhségsztrájk marad? Így hívjuk fel magunkra az Ön, a képviselők és a társadalom figyelmét, szolidaritását, hogy vegyenek minket is emberszámba a munkáltatók?

Vigyünk magunkkal transzparenseket, hogy munkát, kenyeret!? Az egyik parlamenti képviselő úr azt mondta, hogy aki munkanélküli lett, azmaga a felelős a kialakult helyzetért. Megint a bántó általánosítás. Nekem például a szívinfarktus után sem jutott eszembe, hogy leszázalékoltassam magam, amint lehetett, visszatértem a munkahelyemre, dolgoztam lelkiismeretesen. A magántulajdonú idősek otthona „szociálisan érzékeny” ügyvezető igazgatója az egészségügyi állapotomra hivatkozva távolított el.

Érdemes lenne megnéznie a Ráday utcai kirendeltséget, ahol az utcán állnak sorba a pályakezdő fiatalok és a diplomás munkanélküliek. Ön szerint ez nem luxus? És sajnos ebben az évben megfosztottak bennünket az át- vagy továbbképzés lehetőségétől is.Megértem, hogy ezen összegeket a közhasznú foglalkoztatásra teszik félre, de nekünk vajon milyen munkát szánnak ebben a programban?

Kedves Miniszterelnök úr! Kérem Önt, segítsen nekünk, hogy élhessünk a munkához való alkotmányos jogunkkal. Nem kellene leírni minket, ötveneseket, olyanok vagyunk, mint a jó bor, beértünk, számítani lehet ránk. És higgye, el 90 nap alatt csak akkor lehet munkát találni, ha csoda történik, már pedig mindannyian tudjuk, hogy csodák, ha egyáltalán vannak, nem a szegény munkanélküliekkel esnek meg.

A június 14-i parlamenti ülés egyik témája: a bírák 62 éves korukban vonuljanak nyugdíjba – más csoportokra ez miért nem vonatkozik? Szerintem, amikor ilyen nagy ínséges álláshiány van, aki betölti a reá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, vonuljon nyugdíjba, hogy a helyét egy munkára váró tölthesse be.

Sokan vannak, akik bért is és nyugdíjat is felvesznek, és sokan lesznek, akik semmilyen jövedelemmel nem fognak rendelkezni, hiszen kiesnek az ellátórendszerekből, mert hosszú időn át nem kapnakmunkát. E körhöz csatlakozni fognak azok a rokkantnyugdíjasok, akiket munkaképesnek ítélnek, csak éppen munkájuk nem lesz, ésmivel szűkül a szociális rendszer, így velem együtt egyre több szociális munkatárs fogja gyarapítani a munkanélküliek népes táborát. Ez lenne a „munkaalapú társadalom”?

Szabó Imréné szakvizsgázott szociális munkás