Ezen a napon kezdi meg működését a 15 tagúra, további 5 taggal kibővült Alkotmánybíróság (AB). Működése a jogállam fontos záloga lehet, de az sem zárható ki – amit sokan tudni vélnek –, hogy a kormányzó pártok behódolt segédszervezetévé válik a testület. Az értékelés az utókoré, a remény, hogy a demokrácia a működéssel kiteljesedik, a jelené. Az alábbiakban a gyakorló jogászság által felvetett néhány általános probléma jelzése történik.

Történeti tény, hogy a 15 tagúra még nem kibővített AB nevében annak elnöke vitaindító levéllel kereste meg az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökét. Ebben azt is felvetette, hogy kívánatos lenne azon rendszermegváltoztatása, amely kizárólag az Országgyűlés jogkörébe utalja az alkotmánybírók megválasztását. Javasolta több alkotmányos szerv általi jelölés és kinevezés ötvözését, ezáltal a pártsemlegesség erősítését. Ezen javaslatot a 2012. január 1. napján hatályba lépő alaptörvény elveti. Az alkotmánybírói testület tagjait változatlanul a pártok, a bővülést eredményező 5 főt kizárólag a kormánypártok jelölték. Másfelől viszont a bírók csak a jogszabályoknak és saját lelkiismeretüknek alávetetten bíráskodhatnak. Nem szerencsés, hogy egyegy nagy horderejű alkotmánybírói határozat meghozatala előtt az alkotmánybírót pártszempontból elemzik és végső soron az alkotmánybírói ciklus alatt a bíró pártkötődését és nem jogi tudását, a világról és a jogról vallott nézeteit helyezik előtérbe.

Különös aktualitás: a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke alkotmányos panaszt terjesztett elő a büntetőeljárási törvény legújabb módosítása egyes rendelkezései (pl. vádlott és védő kapcsolata, őrizet meghosszabbítása, illetékes bíróságtól való elvonás lehetősége stb.) ellen. Történetesen ezen jogszabály előterjesztője az Országgyűlés egyik bizottságának elnöke volt, aki ma már az AB tagja. A kormánypárti frakciók az előterjesztést nagy többséggel elfogadták. Mókás lenne, ha éppen a Fidesz által javasolt alkotmánybíró saját törvényjavaslatának alkotmányosságát vonná kétségbe.

Köztudomású, hogy az AB határozatot hoz. E jogi norma formájában jelenik meg a döntés. A határozat lehet indítványt elutasító, vagy azt részben, vagy egészben megalapozottnak minősítő. Ez utóbbi esetekben a határozat kihirdetésének napján, vagy pro futuram, azaz a jövőre nézve történik az alkotmánysértőnek nevezett szabály megsemmisítése. A magam részéről a jövőbeniséggel nehezen tudok azonosulni, ugyanis egészen kivételes érdek fűződhet csak az alkotmánysértő jogszabály és jogalkalmazás további fenntartásához. Ha a jogszabály beleütközik az alkotmány (alaptörvény) valamely rendelkezésébe, annak alkalmazását azonnal meg kell szüntetni! Ennek elmulasztása haladék a jogszabálysértőnek, sőt annak lehetővé tétele, hogy a rendelkezésére álló határidő alatt még kihasználjon minden lehetőséget. A múlt döntései között lapozgatva ilyen különös példát jelentett a 104/2010 (VI. 10.) AB-határozat. Ez helyesen állapította meg, hogy nincs olyan alkotmányos indok vagy cél, hogy a nyomozó, ügyész, bíró a tanú személyes adatainak zárt kezelésére irányuló kérelmet elutasíthatná. Mégis, az ezzel ellentétes tartalmú büntetőeljárási jogszabályt nem azonnali hatállyal semmisítette meg, hanem lehetőséget adott arra, hogy a jogalkotó későbbi határidőben módosítsa az alkotmánysértő jogi normát. Minden visszaélés lehetőségének azonnal kell véget vetni, a gazt azonnal ki kell gyomlálni, nem adva annak időt az elszaporodásra!

2012. január 1. napjától nem lesz alkotmányunk, de lesz helyette alaptörvényünk. Kérdés, hogy fennmaradhat-e az Alkotmánybíróság, mint elnevezés?

Az alaptörvény rendelkezése (24. cikke) szerint igen. Ennél komolyabb kérdés azonban, hogy milyen jogszabályi keret az, amely ezt a kiemelkedő felkészültséget igénylő jogászi munkát körülöleli? Erre ma csak részben ismerjük a választ, hiszen az AB hatáskörét, szervezetét, működésének részleteit szabályozó sarkalatos törvény még hiányzik. Ismerjük viszont a törvényhozó szándékát az alkotmánybíró jogalkalmazói munkájával kapcsolatban. Az alaptörvény ugyanis nem ismeri el törvényesnek az 1949. évi kommunista alkotmányt (amely jelenleg még hatályos), míg az alaptörvényt a jogrend alapjának tekinti, amely „...szerződés a múlt, a jelen és a jövőmagyarjai között...” (részlet a Nemzeti hitvallásból).

Az alkotmánybírói munkával szemben megkívánt vezérelv, hogy az alaptörvény céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történelmi alkotmányunk vívmányaival összhangban történjen. (V.ö. Alapvetés R/ cikk.) Ez utóbbi megismerésének különös nehézségét jelenti, hogy annak szabályait a történelmi múlt kialakíthatta ugyan, azonban azok leírva, jogszabályba rendezetten nem fellelhetők.

Az alkotmánybíró nincs könnyű helyzetben akkor sem, amikor döntenie kell, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos egyes korábban meghozott alkotmánybírósági határozatok fenntarthatók lesznek-e az alaptörvény hatálybalépését követően. Magam úgy vélem, hogy az AB eddigi működése során a testület kialakított olyan általános jogelveket, amelyek sutba dobása indokolhatatlan. Azonban, amennyiben az új alapszabály valamely jogelvet nem tart fenn, a korábbi szabályozás hatályát kell, hogy veszítse. Így például az új alapszabályból hiányzik a jogegyenlőség megvalósításának védelme, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel történő segítés (alkotmány 70/A. § (3) bekezdése). Ezen érték alkotmányosan már nem rögzült, tehát az ezt védő határozatok pl. 22/2010. (II. 25.) AB-határozat hatályon kívül helyezendők.

A jogászi közvélekedés határozott fellépést, iránymutatást vár az AB-től a jogszabályok precizitása és amagyar nyelv szabályainak betartása érdekében.

Igenis létezhet jogalkalmazói nyomás, amely ki kell, hogy kényszerítse a jogalkotókból a pontos és egyértelműen megfogalmazott jogszabályokat. Tarthatatlan, hogy mindenki saját érdekének megfelelően értelmezheti a gyakorta rossz minőségű jogi normákat, ez hosszú távon veszélyeztetheti a jogállam működését.

Ugyancsak indokolt lenne az arisztokratikus távolságtartás megszüntetése, annak belátása, hogy az AB is csak „első az egyenlők között”. Sokkal közelebb kellene vinni az alkotmánybírói tevékenységet a többi jogalkalmazóhoz, a természetes és jogi személyekhez. Jó lenne többet megismerni a folyamatban lévő ügyekről is, valamint többet tudni az AB-hoz érkezett indítványokról.

Az AB szakmai munkáját biztosan segítené az ügyek számának csökkenése, de mivel a sarkalatos törvények még nem készültek el, éppen ellenkezőleg, az ügyek növekedése várható.

A szerző ügyvéd