Kábítás
Egyebekben az irat telis-tele vágyálmokkal, kívánságokkal és más országok drogpolitikájából kiollózott ötletekkel.
Szerzői szerint a drogok elterjedésének legfőbb, ha nem az egyedüli oka a családok széthullása, a tévé- és internetfüggőségben nevelkedő ifjúság talaj- és értékvesztettsége, a nemzetidegen (ez esetben értsd: nyugati) kulturális hatások érvényesülése. Mivel a mai magyar társadalomban az alkoholizmus ismertebb és közvetlenül többeket érintő probléma, a dokumentum készítői már bevezetőjükben igyekeztek elmagyarázni miért „rosszabb” a kábítószer a bornál, a sörnél, a ma már otthon is főzhető pálinkánál.
„Míg az alkohol és a dohány főleg egészségi károkat okoz, krónikus formában az alkohol mentális és szociá lis ártalmakat is. A drogok különös sajátossága, hogy a serdülőket és a fi a tal felnőtteket érinti, másrészt az alkoholnál általában hamarabb okoz problémákat, és a személyiségfejlődést és a társadalmi beilleszkedést súlyosan megzavaró függőségeket hoz létre”, írják.
Mert az alkohol nem? A csudát nem. Azonban a drogfogyasztással ellentétben az alkohol- és dohányfüggőség az államot is gazdagítja; tízmilliárdokat szed be a költségvetés dohány és szesz jövedéki adója címén. Néhányan a Nemzeti drogstratégiát az interneten véleményező civilek közül ezért vetették fel, hogy szívesen fizetnének adót a hébe-hóba elszívott marihuánás cigijük után, ha cserébe békén hagynák őket. A tervezet azonban nem efféle drogpolitikát sejtet.
Egyértelműen szigorítások sorára készül a kormányoldal. Büntetőjogi és rendészeti eszközökkel kívánja felszámolni, vagy legalábbis korlátozni a drogkínálatot és -fogyasztást. A kormányoldal csak megpróbálja, bár az erőpolitika, a teljes tiltás még azokban az országokban se hozta meg a várt eredményt, legfeljebb csak az árakat verte fel, ahol halálbüntetés is kiszabható a drogkereskedőkre.
Nem az a baj a tervezettel, hogy az előző, a mostani tervezet készítői által túlságosan liberálisnak tartott drogpolitikához képest keményebb, büntetéspártibb, tiltóbb. A baj az, hogy átgondolatlan, a végrehajthatósága pedig számos ponton több, mint kétséges. Szinte csak arra jó, hogy készítői, és majdani megszavazói kábítsák a választókat: ők mindent megtettek a drogterjesztők és -fogyasztók ellen. Ha nem jön be, úgy is a rendőrség, a szociális munkások, a jogvédők, az iskola, a tévé és az internet, továbbá a családokat züllesztő múlt lesz a felelős mindenért.