Bonyolult dolgok ezek. Orbán Viktor régen méltán volt büszke a valóságérzékelésére és az abból levont politikai lépéseire, de mostanában mintha szeretné azt láttatni magáról, hogy más dimenziókban gondolkodik, ahová csak a beavatottak érhetnek föl, aki pedig nem beavatott, higgyen benne és a nemzeti együttműködésben. Rendben is volna ez, ha ezek a dimenziók legalább köszönő viszonyban lennének a – nyilvánvalóan Kovács László által is érzékelt – valósággal.

A miniszterelnök tegnap például újfent kiállt a tíz év alatt állítólag egymillió új munkahelyet teremtő politika mellett, amiről gondolhatjuk persze, hogy Orbán Viktor más kategória-rendszer szerint beszél, mint ahogyan mi érzékeljük a valóságot, de akkor a mi valóságérzékelésünkkel lehet valami nagyon nagy baj. Szerény megítélésünk szerint ugyanis az egymillió új munkahely távlati célját illetően nem túl kecsegtetők a kilátásaink, konkrétan csírájában sem fedezni föl a jelenlegi helyzetben ennek még csak a lehetőségét sem, de hát ez nyilván csak dimenzió kérdése. Vagy kategória-rendszeré. Jó, legyen, valóságérzékelésé. De az is lehet, hogy Orbán valósága szakadt el a hozzánk hasonlóakétól: amit ő lát, azt mi nem érzékeljük. Vagy esetleg ő érzékel mást, mint amit mi látunk? Hát igen, más dimenziók ezek. Viszont így már tényleg nagy a baj.

(A szerk.)