Erről illenemegkérdezni azokat is, akikmár ezt csinálják, hogy milyenek a tapasztalataik. Sokanművelik a kiskertjüket, mert megszokták, azért hogy rendben legyen, de ebből megélni nem lehet, valóban egy kis kiegészítésről lehet szó. Viszont, ha gazdaságossági oldalról vizsgáljuk, bizony a vetőmag, trágya, permetszer, gépek-eszközök költségei sem igen fedezhetők a bevételekből. Sokszor a munka nincs is beleszámolva a termelés költségeibe, mert az idő ingyen van annak, aki egyéb elfoglaltsággal nem bír.

Több kerttulajdonos csak azért termel, hogy egészségesen előállított termés legyen az asztalon, nem pedig a gyanús, ki tudja honnan származó étel. Ettől nagy csodát nem lehet várni. Míg apám kertészkedett, minden évben kiszámoltuk neki, hogy a palánták árán bőven meg tudjuk venni a terményt is, tehát fogja csak fel hobbinak, ami még rá adásul költséges is.

A miniszterelnöki tanácsadó asszony kijelentésével, miszerint minden vidéki ember ért a mezőgazdasághoz, vitatkoznék. Sajnos, nem ilyen egyértelmű, hogy minden vidéki ember gazdálkodó, mert az a legnehezebb. Ha közelében is van, és látja, még nem jelenti azt, hogy tudja is.

Annak idején, a kárpótlás beindulásakor nagyanyám még élt, és együtt nézegettük a tulajdoni lapokat. Megkérdeztem tőle, miért volt nekik ilyen sok földjük. Elmondása szerint nagyon sok ember nem értett a földhöz, nem tudott gazdálkodni, és inkább eladta, ők pedig megvették. Még a testvérek is eladták nekik az örökségbe kapott földet, mert nem bírtak dolgozni, így az elaprózódott családi földtulajdon újra egy kézbe került. Elmondta, hogy bizony nagyon sok szegény ember volt, de a többségük még alkalmazottnak, napszámosnak sem volt alkalmas. Ez pedig még a háború előtt volt, amikor valóban csak a föld jelentette a megélhetést falun.

Az utánuk jövő generáció pedig már tsz-alkalmazott volt, és csak egy ágazatot ismert, nem kapott átfogó ismereteket a teljes agráriumról, pedig akkor még működtek mezőgazdasági szakiskolák, csakhogy azt is kevesen végezték el. Most pedig az akkori képzetlen emberek leszármazottairól beszélünk, akik végképp nem rendelkeznek olyan ismeretekkel, amely elég volna a föld hatékonyműveléséhez, nem beszélve a tőke hiányról, az eszköztelenségről. Elég bemenni egy gazdaboltba, s nem biztos, hogy az öt alapvető szerszámot a nyéllel meg lehet venni tízezer forintért. Kisgépekről ne is beszéljünk! Egy saját kút sem árt, ahonnan öntözni lehet, 200-300 ezer lehet mostanában.

A leendő ócsai szükségháztelektulajdonosok sem biztos, hogy a kiskertre vágynak, mert nekem is van olyan panellakó ismerősöm, akinek saját bevallása szerint még 3 négyzetméter fű gondozása is sok lenne, és a kapát is fordítva fogná.

Amennyiben nem számoljuk a költségeket és a munkaidőt, valóban lehet kiegészítő jövedelemként felfogni, egyébként...

Juhász László Gödöllő