Nincs olyan agrárágazati szakember, aki szerint ne lenne üdvös az élelmiszerek általános forgalmi adójának „érzékelhető mértékű” csökkentése. De olyan makroközgazdász sincs, aki ne úgy vélné, hogy ez elfogadhatatlanul nagy lyukat ütne az amúgy is ezer bajjal küzdő központi költségvetésen.

Egy általános érvényű, tízszázalékos csökkentés 250-300 milliárd forintos bevételkieséssel járna. Van azonban másik elképzelés is, amely „mindössze” 45-50 milliárdba kerülne. Ehhez viszont meg kellene határozni az úgynevezett alapélelmiszerek körét, amelyekre az áfacsökkentés vonatkozna. Erre a kijelölésre eddig egyik kormányzatban sem volt meg a bátorság. Olyan kérdéseket kellene ehhez rendeletileg tisztázni, hogy mondjuk a joghurthoz a legszegényebb állampolgárnak is joga van, adják tehát neki olcsón, vagy az már luxustétel.

Élelmiszeráfa-csökkentés tehát mostanában nem lesz, mert az állam ilyesmiben egyelőre nem gondolkodhat. Annak ellenére sem, hogy a róla szóló hírek márciusban két héten át napi rendszerességgel bukkantak fel a médiában. Orbán miniszterelnök komolyan megfontolható lehetőségként beszélt róla.

Bevezetésével kapcsolatos legfőbb aggálya az volt, hogy vajon a kereskedők nem nyelik-e majd le a hasznát. (Ők egyébként azt mondják, hogy nem.) A kormányfő megnyilatkozásával néhány hétre lovat adott az ötlet mellett teljes mellszélességgel kiálló szakminisztere alá, de csendesen szénné is égette vele őt: Fazekas Sándor sürgősséggel elkészített „tanulmánnyal” sietett volna a kormány elé, de még a döntés előkészítéséig sem jutott el.

Az egészben a legkellemetlenebb, hogy minden ésszerűség amellett szólna, hogy az élelmiszeráfa csökkenjen. A magas adószint a forgalom eltitkolására ösztönzi a piaci szereplőket, a feketézés pedig rövid távon (vagyis most) legalább akkora bevételtől fosztja meg a költségvetést, mint amennyi a legális forgalom csökkentett adókulcsa miatt kiesne.

Pénzügyi szempontból tehát – némi türelemmel – ki lehetne „döntetlenre” is hozni a játszmát. Ráadásul a kisebb adószint „engedékenységének” hátterével az állami piacszabályozás is pontosabb termelési adatokhoz juthatna, ezek birtokában a „fehéredő” élelmiszertermelés legkiszolgáltatottabb szereplőinek, a jelenlegi kormányprogram centrumába helyezett kistermelőknek is hatékonyabban lehetne segíteni.

Most bebizonyosodott, hogy erre nincs és mostanában nem is lesz negyedezermilliárd forint, ami ugyebár egy pontosan soha meg nem határozott célú, de mára már masszív értékvesztést hozó kormányzati energiarészvény-vásárlás árának a fele.