A középiskolások és az egyetemisták immár harmadik hónapja gyűléseket, felvonulásokat tartanak, sürgetve „az ingyenes és minőségi közoktatáshoz való jog” beillesztését az alkotmányba. Szerdától a baloldali, egyben legnagyobb szakszervezeti központ, a CUT kezdett kétnapos általános sztrájkot a követelések támogatására.

Vajon mivel magyarázható, hogy a változtatás igénye két évtizeddel Pinochet diktátor távozása után robban ki? Azóta középbal koalíció irányította Chilét, s mindössze egy éve, hogy a milliomos vállalkozó, Sebastian Pinera győzött a választásokon, s alakított jobbközép kormányt. Miért ellenzékben vette észre a baloldal, hogy Chile látványos gazdasági növekedése közepette a társadalmi különbségek nőttek, a leszakadók helyzete egyre kilátástalanabb?

Érthető a diákok elégedetlensége. Chilében egy tanulóra évi kétezer dollárt fordítanak, miközben a nyugat-európai államokban több mint hétezret. A Pinochet-időszakban bevezetett oktatási modellben a több mint hárommillió tanuló 31 százaléka jár olyan iskolákba, amelyeket az állam szubvencionál, ám a szülőknek is hozzá kell járulniuk a költségekhez. Így a színvonal ott magasabb, ahol gazdagabbak az emberek. Ugyanez mondható el az önkormányzati tanintézetekről. A fizetős magániskolák és magánegyetemek pedig még színvonalasabbak. A tanulók három hónapja kezdett mozgalmukkal azt szeretnék elérni, hogy az állam vállalja a terheket, s szűnjenek meg az iskolatípusok közti különbségek. A követelésre Pinera kormánya ugyan négymilliárd dollárt ígér a közoktatásnak, ám elutasítja, hogy az alkotmányban rögzítsék az ingyenes és minőségi oktatást.

A szerdán kezdett 48 órás munkabeszüntetéshez „Chilének másnak kell lennie” jelszóval mintegy 80 társadalmi és politikai mozgalom csatlakozott, ami komoly kihívás a jobboldali kormánnyal szemben. Pinera kabinetje szerint a sztrájk nem érte el célját, nem tudták megbénítani sem Santiago, sem a többi város életét. Igaz, a rendőrség több mint 350 embert őrizetbe vett, s az összecsapásokbanmintegy negyvenen sebesültek meg.

Pinera arra szólította fel az ellenzékbe szorult pártokat, hogy miután húsz év alatt maguk sem orvosolták a felgyülemlett problémákat, ne súlyosbítják a helyzetet, hanem segítsenek a megoldásban. Más kérdés, hogy a közvélemény-kutatások szerint a lakosság 80 százaléka egyetért a diákok követelésével, miközben az elnök népszerűsége 26 százalékra esett vissza.