Hatszázmillió forintért vettek új autó kat a minisztereknek és államtitkáraiknak a kedves adófizetők, és pedig azért, mert az állami vezetőket „régi, többéves járművek szolgálták ki, amelyek sokszor lerobbantak”. A hivatalos indoklás szerint „olcsóbb új kocsikat venni, mint a meghibásodott járműveket állandóan javítgatni”.

Az adófizetők nevében kijelentem: teljesen egyetértek a példaértékű állami takarékossággal. Magam is tudom, milyen kellemetlen régi, többéves autóval járni, amelyben állandóan olajat kell cserélni, ráz a kormány, mint a rosseb, kiég a jobboldali helyzetjelző izzó, a téli gumi kopásáról most ne is szóljunk. Milyen kínos tud lenni, amikor az embert otthagyja a „régi, többéves jármű”. Képzeljük el Matolcsy György gazdasági minisztert, amint épp utazik Záhonyból Vásárosnamény felé, ám egyszercsak a régi, többéves Audi A6-os lerobban. A gazdasági miniszter, aki folyton gyorsítani készül, stoppolni kényszerül. Ezt azért nem kívánhatják az adófizetők.

Komolyra fordítva a szót: egy frászt új autót ezeknek! A magam részéről régi, többéves lovakat vennék nekik, a magyar úgyis lovas nemzet. A hazai útviszonyokat ismerve egy rendes hátasló sokkal megbízhatóbb, mint a Superb. Fazekas Sándor agrárminiszter régi, több- (azaz: 3) éves Lexus HS19-esének árából kitelne például egy kisebbfajta ménes. A ló mellé szerszámot rendszeresítenék az állami vezetőknek. A miniszteri szett fontos része lenne az íj, amellyel – a viszszamenőleges hatályú törvénykezésre föltéve a koronát – hátrafelé is tudnának nyilazni. Lóhátról könnyeb ben le lehetne vadászni a vad, úri tatárok érdekeit képviselő Gyurcsány Ferencet, a katonaság lelkét visszaállító Schmitt Pál pedig délceg huszárként mutatkozhatna meg: hóna alatt tárogatóval végigsöpörne Apajpusztán.

Mindezt azért javaslom, mert ez a „régi, többéves járműveken” utazó társaság minden fillér elhullajtását véreresre sírt, könnyes szemekkel óbégatta végig az elmúlt évtizedben, s amikor a gonosz Aranyhorda 300 forint vizitdíj befizetésére próbálta rávenni a magyarságot, előkapta a kancsukát, s úgy csattogott, hogy az elhallatszott egészen Levédiáig. Mikor aztán sikerült elzavarniuk Batu kánékat, melldöngetve kezdték mérsékelni (mások) kétmillió forint fölötti fizetését. Aztán pedig lókupec módjára számolgatták a vásárban szerzett gebe (az ország) gipszelt fogait. Azt is látjuk, mennyire szeretnek történelmi díszletek előtt puccoskodni. Legutóbb a vitézi rendekbe tömörülő elitünk egyes tagjaitól azt hallhattuk, hogy amit tesznek, István király óta senki meg nem merte cselekedni. Egyes kormánytisztviselők már a vízen járás képességét is elsajátították. Kérdem én: minek ahhoz autó?

Lovat alájuk! Lássuk teljes szélességében azt a történelmi tablót, amelyet évek óta rajzolgatnak. Járjanak elöl személyes példával: ugrassanak, vágjanak át a mocsáron, s vegyék olyan hetykén az akadályokat, miként ellenfeleiket kezelik.

Ha indulnának a Nemzeti Vágtán, isten bizony nekik szurkolnék.