Egyben azonban nem értünk egyet nagyra becsült levelezőtársammal: az albérlet nem a szocialista rendszer igazi terméke. Sokkal korábban is széles körben elterjedt módja volt a lakhatásnak. Már a Ferenc József-i korban is sok volt az olyan családos vagy egyedül élő főbérlő, aki lakásába albérlőt fogadott minden külön engedély nélkül. Vagy azért, mert kevés volt a jövedelme, vagy azért, mert nem óhajtott egyedül lenni a lakásban. Olykor együtt járt a két ok. Többnyiremindkét nembéli egyedül élők vagy diákok voltak az albérlők. Akkor keletkezett a szó – szobaúr, így nevezték az albérlőt. Hosszú ideig volt az a kitűnő író Török Sándor, aki Valaki kopog című regényében írja le ifjúságának első világháború utáni éveit, amikor 12 albérleti szobát és főbérlőt ismert meg addig, míg végre módja lett főbérlővé válni. Remek olvasmány!

A szocialista rendszerben gyakran fordult elő, hogy olyan főbérlő is fogadott lakásába albérlőt, akinek nem volt szüksége pluszjövedelemre, de így vette elejét annak, hogy a „két személy, egy szoba”-elvet alkalmazó tanács igénybe vegye a lakás egy vagy két szobáját, és társbérletet alakítson ki.

Dr. Del Medico Imre Budapest