Werner Heisenberg írja A rész és az egész című könyvében, hogy a tudomány eredményei kutatásokkal születnek, de eszmecserékkel érlelődnek meg. Ezt az örök igazságot illett volna az Akadémián alkalmazni. A világlátott tudósok gondolataikkal bizonyára hozzájárultak volna az Akadémia eredményesebb működéséhez és sok gonddal küszködő hazánk fejlődéséhez. Solymosi Frigyes írásában megemlíti, hogy a szegedi egyetemet a kémiai kutatásban a világ legjobb 150–200 felsőoktatási intézménye közé sorolták, amihez hozzájárult az egyetem akadémiai kutatócsoportja is. Ezen kimagasló eredmény ellenére felmondtak a csoport munkatársainak. A vitát mellőző akadémiai vezetés talán a hiányosságok feltárását akarta elkerülni, ami a közgyűlés ünnepélyes hangulatát rontotta volna. Vagy az Akadémia élén állók a kormány eszmecsere nélküli vezetési eljárását követik.

Solymosi Frigyes rámutat arra is, hogy „a külföldi bírálatok nem azt jelzik, hogy rendben mennének dolgaink, hogy ne lenne szükség a különböző oldalon álló elitértelmiség segítő észrevételeire”. Igaza van.

Az Akadémia létrehozója, Széchenyi István – aki 60 ezer forintnyi alapítványával az intézmény alapkövét letette – bizonyára nem hagyná szó nélkül a közgyűlésen történteket, ugyanis a legnagyobb magyar folyamatosan figyelemmel kísérte az akadémiai munkát. 1858. november 6-án a Magyar Tudós Társaság igazgatótanácsának írt levelében például azért tiltakozott, mert a Bachkormány az Akadémia alapszabályából ki akarta venni a II. részt, amely szerint „az Akadémia célja a magyar nyelv művelése”. Széchenyi a levelében megfogalmazta, hogy amennyiben az alapszabályt módosítják, akkor „én és örököseim az alapító levél értelmében járulékunkat a megmérgezett Akadémiától elvonván, valami más hazai célra fordítjuk, mely célt saját magunk tűzünk ki”.

A jelenben nem a magyar nyelv művelése van veszélyben, hanem az akadémiai munka lényege, a tudósok gondolatainak eszmecseréje. Ezen veszély miatt Széchenyi még inkább tiltakozna.

Dr. Takács Imre Széchenyi-kutató, Hajdúszoboszló