Megint kevesebben: 24 500-zal. Ennyivel csökkent a népességszám Magyarországon 2011 első fél évében.

Majd az árokba kormányoztam az autót, amikor meghallottam ezt a hírt a rádióban. (Tovább romlott volna a statisztika.) A részletek végképp elszomorítottak. Nyolc százalékkal kevesebb gyermek született, mint egy évvel korábban, miközben a halálozások száma is 1,6 százalékkal emelkedett a 2010. január–júniusi időszakhoz képest. Ez így együtt sok.

A születések számának csökkenése nagyon nem öröm, de megszokott, ám a növekvő halálozással együtt már nem az. A becsült népességszám 9 millió 968 ezer. A születések a jobban eleresztett Közép- és Nyugat-Dunántúlon csökkentek a legnagyobb mértékben, tíz százalékkal, a legkevésbé, 4,4 százalékkal az elszegényedett Észak-Magyarországon. A halálozások száma négy régióban emelkedett. A legnagyobb mértékben a Dél-Alföldön és a legjobb módú Közép-Magyarországon.

Ezek az adatok ellentmondanak a józan észnek. Tavaly áprilisban véget ért a „nyolc borzasztó év”, ránk köszöntött a remény, a fülkeforradalom elérhetővé tette az áhított jövőt. A devizahitelesek ügye bolsevista trükként elvonja némiképp jövőnk formálásától kormányunk figyelmét, ettől eltekintve azonban mindent jól, a nép nevében a népért csinálnak, és aki nem így látja, az konkrétan elmehet a sunyiba. Vagy az árokba.

A nép mégsem veszi észre az átható változásokat. A gondoskodást. A váltás után a fiatalok nem jöttek lázba, nem nemzenek sok-sok utódot, pedig potenciájukat nemcsak a megnyert országgyűlési választás, hanem az önkormányzati tarolás sikere is fokozhatná, hiszen néhány apró folttól eltekintve mindenütt magyar narancs gömbölyödik. De csak az. A születések száma csökken. Azt hihette tavaly az ember, hogy az idősek sem távoznak majd közülünk minimum 2014-ig,mert amíg lehet, élvezni akarják a ránk sodort csodálatos új világot. De nem, közülük is többen elmentek, mint egy évvel korábban. Ezt felfoghatjuk úgy is, hogy úgy látják, jó kezekben van az ország, békességben térnek nyugovóra, egyúttal jótékonyan hozzájárulnak a nyugdíjkassza egyenlegének javításához. Másik olvasat: semmi változás, nincs értelme tovább várni.

Évtizedek óta elhibázott a népességpolitika, a kisgyerekes családokat nem segítik eléggé, sőt magukra hagyják. Attól még nem lesz gyerek, hogy papolnak róla a parlamentben. Ha nincs hova érkeznie, ha a szülők a hónap végéig sem látnak el, ha a hitelek mindent visznek, akkor józan ésszel senki sem vállal gyereket. Részegen meg nem kéne.

Hatalmas optimizmusra vagy minden mindegy állapotra vall, hogy vannak, akik mégis a gyerekvállalás mellett döntenek. A KSH statisztikái szerint az optimizmus erősen fogyóban.