Cyrus Vance államügyész májusban úgy érezte: most „megcsípte” a nagy ügyet. Bevonulhat a történelembe. Nem olyan vesztesként,mint Kenneth Starr, aki az 1990-es évek második felében képtelen volt boldogulni Bill Clintonnal, s rábizonyítani az amerikai elnökre, hogy hazudott népének a Monica Lewinskyvel folytatott szexuális viszonyáról. Vance előtt hevert a Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját szexuális erőszakkal vádoló feljelentés. A feljelentést tevő „áldozat” is tökéletesnek tűnt: egy guineai bevándorló, aki szobalányként dolgozott az egyik New York-i luxushotelben. A befolyásos és gazdag elkövető, aki úgy gondolja, hogy mindent megtehet.

Aztán kiderült, hogy a Franciaországban DSK-nak hívott exminiszter ügyében mennyi rejtett akna lapul. A legtöbbet a szobalány tartogatta. Nafissatou Diallo egyáltalán nem az a jámbor muzulmán nő, akinek feltüntette magát. Múltját számos sötét folt és hazugság sora tarkítja, különböző bankokban fenntartott számlái, az azokon történt pénzmosásgyanús tranzakciók nullára redukálják a szavahihetőségét.

Büntetőjogilag tiszta – Strauss-Kahn és felesége távozik a New York-i bíróságról

Végül Vance is belátta, hogy mégsem csípte meg élete ügyét. Nincs az az esküdtszék, amely hinne Diallónak, aki a kábítószer-terjesztés miatt lebukott barátjával telefonon közli, hogy tudja, mit csinál. A pasi, értsd Strauss-Kahn tele van pénzzel. Az, hogy valójában mi történt a Sofitel 2806-os lakosztályában, talán sosem fog kiderülni. Ebben a bizarr tragikomédiában csak annyi biztos, hogy DSK és a szobalány között volt szexuális kapcsolat, a nő ruháján talált spermafoltok azonban önmagukban nem bizonyítják a nemi erőszakot. A francia bankár-politikus megszabadul a büntetővádpontoktól, jogi hercehurcája azonban egyáltalán nem ért véget.

Diallo és ügyvédei ugyanis fenntartják a civil jogi keresetet. S közben Franciaországban is nyomozás indult a francia szocialisták 62 éves reménysége ellen, miután Tristane Banon szexuális erőszak kísérlete miatt büntetőfeljelentést tett. Megdönthetetlen bizonyítékkal az újságírónő sem tudott szolgálni, de az ügy kapcsán a francia közvélemény is szembesülhetett vele: DSK-nak komoly problémái vannak a nőkkel. Beteg ember, feltehetőleg súlyos pszichikai eset. Aki láttán a vér elindul lefelé az agyából, azt mindenképpen le akarja fektetni. Ha nem megy gáláns vacsorával, akkor befolyásával és pozíciójával való nyomásgyakorlással. Erről egyik korábbi IMF-es munkatársnője, Nagy Piroska mesélhetne, aki bevallotta: hiába állt ellen DSK több mint rámenős közeledésének, nem volt más választása. Vagy enged, vagy búcsút mond állásának.

Azzal, hogy nőügyei miatt sebezhető, Strauss-Kahn tisztában volt. Sokan tudtak erről a francia sajtóban is, de a témát inkább nem bolygatták. – Ezek magánügyek, semmi közük a politikához – érveltek a „hallgatás” hívei. Abban igazuk van, hogy a politikusok is emberből vannak, szeretőik nekik is voltak, vannak és lesznek. Európában ezt másként ítélik meg, mint a puritán, s gyakran álszent Amerikában. Az viszont erkölcsileg elfogadhatatlan, ha valaki hatalmával, pozíciójával visszaélve zsarol ki magának szexuális kapcsolatot.

DSK valószínűleg az a macsó férfitípus, aki úgy gondolja, hogy ezzel nincs semmi probléma. De bizony van. S bármennyire is briliáns elme, bármennyire is lenne esélye, hogy a francia szocialisták színeiben legyőzze jövőre Nicolas Sarkozyt, mentalitása alkalmatlanná teszi arra, hogy Franciaország elnöke lehessen.