Bennem pedig motoszkál egy-két gondolat. Valóban hiba történt, vagy valaki (valakik) jót röhögnek a markukba, hogy sikerült becsempészni ezt a himnuszrészletet, melyet a jelenleg alkalmazott technikákkal csak jól megfontolt szándékkal és előkészítetten lehet a lejátszandó művek közé keverni.

Nem tudom elhinni, hogy ez a –csak úgy, a szekrény mélyéből előkerült – bakelitlemez észrevétlenül keveredett a digitális technika közé. Az isten sem moshatja le rólunk, magyarokról, hogy a rendezők egyike-másika nem ezt használja baráti összejövetelein.

Gondolom, az ügy szépen elalszik, vagy sablonos, semmitmondó, a konkrét intézkedést helyettesítő nyilatkozatokkal elintézik. Bármilyen világszínvonalú volt a rendezés szakmai része, valaki politikai meggyőződését előbbre helyezte a szakmai dicsőségnél, mintegy foltot ejtve az ország becsületén.

Aki eddig nem hitte el, hogy nálunk bátran rendezhetnek olyan szélsőséges jobboldali összejöveteleket, melyeket más országból kitiltottak, az most bizonyítást kapott.

Salga István Budapest