Szerintem nagyon is emlékeznek azok, akik szembetalálva magukat a diktátumokkal szót emeltek. Amíg oda eljutottak, hogy esküt tegyenek, már tudomásuk volt arról, hogy mit garantál nekik és mit követel ezért tőlük az éppen hatályos szolgálati törvény, amennyiben ezt az életutat választják. Ezt nem illik egyoldalúan felrúgni, de főleg nem visszamenőleges hatállyal, mert a kormánynak éppen így tartja kedve.

Az érdek-képviseleti szervezetek képviselői megértették a változás szükségességét, és nyitottak voltak arra, hogy újratárgyalják a jövőt, de ehhez szükséges lett volna az elvenni tervezett jogok valamiféle kompenzálása is. Csak a duma ment az „új életpályamodellről” meg a homályos ígéretekről, tényeket nem hallani még most sem!

Ideje lenne tisztázni, mi az igazság! A beosztott állományok béréről azt tudja a laikus olvasó, tévénéző, hogy az bizony alig haladja meg bruttóban a 100 ezer forintot. Kérdés, hogy Pintér úr és Lázár úr miért csúsztat – ingerelve a nyomorszintű bérekből élőket és az alacsony nyugdíjból tengődőket – a 220–240 ezer forintos nyugdíjakról legendázva. Az igaz, hogy a vezetők nyugdíja bizony eléri ezt az összeget. Nekem is van ismerősöm, aki beosztása megszűnésekor 42 évesen, főiskolai végzettséggel, húsz év szolgálattal inkább választotta a 200 ezer forint nyugdíjat középvezetőként, mint az alacsonyabb beosztást és az esetleges fizetéscsökkentést. Ezek a kiugró nyugdíjak tehát a magasabb beosztású vezetők privilégiumát jelentik, főleg az utolsó hat-nyolc évet értve ezalatt, amikor a schengeni határok változásával az összevissza szervezések miatt megszűnt a határőrség, a vám-és pénzügyőrség.

Az a nyolc-tíz vagy ennél több évet szolgáló határőr, aki szolgálati helye környékén alapított egzisztenciát, és nem kellett a közeli rendőrségi szerveknek sem, a munkanélküliség miatti bizonytalanság helyett természetesen inkább a szolgálati évei után járó, alacsonyabb nyugdíjat választotta, ami legalább biztos volt. Az is az elvetélt hülyeségek tárházát bővíti, hogy az egyoldalúan képzett rendőri és büntetés-végrehajtási állomány majd a közigazgatásban talál magának munkát, hiszen a közigazgatás karcsúsítását is tervezik. Ez a privilégium maximum a főiskolai, egyetemi végzettségű közép- és felső vezetőkre vonatkozik, s nem a beosztottakra.

Talán okosabb lett volna tárgyalni az érintettekkel, kialakítani egy új modellt, felmérve, hogy esetleg kit lehet visszahívni a korai nyugdíjasok közül, mint diktátumokat közreadni. Egy demokráciában és jogállamban ez így szokás, de hol van nálunk már a demokrácia?

Dr. Herendi Károly Budapest