Kollégánk cikkében szerepelt az utalás, hogy a magyar óvatosságnak oka lehet, hogy pályázunk a Biztonsági Tanács nem állandó tagjának helyére, és egy elhamarkodottan nyilvánosságra hozott álláspont ezt a törekvést veszélyeztetné. Pedig elvi politikát folytató kormánynak egy ilyen ügyben „igen-igent, vagy nem-nemet” kellene mondania. Rossz érzés arra gondolnunk, hogy esetleg kormányunk félre sandít és nem elvi álláspontot követ.

A palesztin népet megilleti az önálló államiság. Az ENSZ is így rendelkezett már 1947-ben, és utána következő megannyi határozatában. Ezt a jogukat országunk is sokszor elismerte. Nagyköveti rangú diplomatát állomásoztatunk Ramallahban és a Palesztin Hatóság budapesti képviseletvezetője is ebben a méltóságban van. Magyarország különböző pártállású kormányai mindig ezt hangoztatták, hozzátéve, hogy szeretnék, ha a palesztin államiság megegyezéses alapon születne meg.

Az Európai Unió képviselőjének kézjegye ott van az izraeliek és palesztinok közötti oslói megállapodáson. Sokat lehetne vitatkozni azon, mi az oka, hogy ez a terv nem lett valósággá, hogy Izrael és a PH képtelen megállapodni, hogy Izrael és a Gázai övezetet uraló Hamasz között háborús állapot van. Magyarországnak azonban nincs módja arra, hogy ezekben a kérdésekben igazságot tegyen. A nagyhatalmak és az EU, amelynek tagja vagyunk természetesen megpróbálnak közvetíteni. Támogatják az álláspontok közeledését, és hozzájárulnak a palesztin államépítéshez.

A Palesztin Hatóság már most is államként létezik, nemzetközi kapcsolatokat tart fenn, tagja nemzetközi szervezeteknek, lényegében fegyveres erői is vannak. Nincs azonban nemzetközileg elismert határa, fővárosa, szuverenitása korlátozott azon területek felett is, ahol kormányoz. A helyzet bizarr és elfogadhatlatlan a palesztinok számára. A világ nagy része is értetlenül nézi. Izrael jelenlegi kormánya nyilvánvalóan képtelen engedményeket tenni, nem keresi a megegyezést, sőt gyakran provokálja a lehetséges partnert. Ezt a politikát hiba lenne gesztusokkal támogatni, ahogy hiba lenne elfogadni a palesztin politika irracionális és irreális követeléseit is. (Ilyen például az, hogy az egykori menekültek valamennyi leszármazottja visszatérhessen ősei lakhelyére.)

Lapunknak Ajalon külügyminiszter-helyettes azt nyilatkozta, ő „hisz a kétállamos megoldásban”. Azaz, hogy az egykori mandátumterületen egymás mellett létezzen a zsidók és az arabok országa, de ehhez a palesztinoktól várna engedményeket. Akár tesznek, akár nem, a magyar politika ebben az esetben ragaszkodhatna elvekhez. Semmi sem indokolja, hogy ne ismerjük el a palesztin államiságot az ENSZ-ben. Az emberjogi és a népszuverenitás alapján. Talán, éppen ez vihet közelebb egy tárgyalásos megegyezéshez.