Legtöbbet idézett gondolata: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni…” Itt általában véget is ér az idézés, pedig jobban jártunk volna, ha szellemét idézték volna meg. Bibó azoktól a képzeletbeli „veszedelmektől” óvott mindenkit, „melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük”.

Csakhogy a rendszerváltásnál nem féltünk ezektől a veszedelmektől, és ezáltal óvatlanná váltunk. Hittük, hogy demokraták vagyunk, és a feltörekvő „elit” is az. Politikusaink – miközben demokratának tüntették fel magukat – sikeresen elnyomták a más véleményeket, forradalomnak hazudtak sunyi diktatúraépítgetést, másrészről viszont amatőr módon forradalmi helyzeteket teremtettek, hallgatásukkal olyan politikai hangulatot teremtettek (erősítettek?), melyekben akár fegyverrel is támadhattak más fajúakra, a más véleményűeket kvázi összeesküvőknek tekintik. Félelmünk hiányában váltak valóságos veszedelmekké mindazok a veszedelmek, melyektől félnünk kellett volna.

Az már világos, hogy politikusaink csúfosan megbuktak. Itt az ideje rendbe tenni dolgainkat. A legjobb sorvezető erre Bibó szelleme.

Salga István Budapest