Éveken keresztül nem tudtuk, kinek a kezén szlömösödnek a balatoni kempingek, kinek a fejlesztési ígérgetéseit hallgatjuk nap mint nap. Aztán amikor az SCD opciót kapott a Leisztinger-birodalomhoz tartozó Hunguestben, sejtésünk lehetett, milyen érdekcsoport pénzeli, de erről Tamás mostani cikkében is hallgat. Ahogyan azt sem veti fel, miért nem vették el az SCD-től az északi partot, amelyet azzal a feltétellel kapott meg, hogy ott 40 milliárd forint fejlesztést hajt végre.

Érdemes lenne annak is utánanézni, hány százalékon áll a siófoki apartmanházak eladása, és mekkorát bukott ezen az SCD, illetve, hogy ki bukott ezen. Tartok tőle, hogy én. Azaz az állam.

Kertes Attila Budapest

Kedves Kertes Attila, én egy publicisztikát írtam, s nem oknyomozó riportot. Értem persze a nekem címzett szemrehányást, bár most és korábban is több olyan írás született, amely kérdéseit feszegeti.

A probléma súlyát nem pusztán az növeli, hogy a magyar sajtó sokkal jobb lehetne a „nyomozásban”, hanem főként az, hogy az átabotában elvégzett, vagy akár megakasztott újságírói „vizsgálódást” nem folytatják kötelességszerűen a társadalom arra hivatott szervei, mi több, gyakorta másban érdekeltek. Az SCD hangzatos projektjeiből egy sem valósult meg, a rejtélyes utód ezekből magára nézve semmit sem tart kötelezőnek, az eredeti tulajdonos ígéretei be nem váltásáért kötbérrel tartozna, hiszen terveinek köszönhetően nyerte el a cégeket, kapta meg a területet.

Igaza van, most különösen figyelni kell arra, mi fog történni. Nemcsak nekem, a Népszabadságnak, a többi médiának, hanem másoknak, másutt is, akiknek ez munkaköri kötelességük.

Maradjunk tehát abban, hogy nem kizárólag az tehet a sok-sok homályról, aki elemlámpával néha odavilágít, de nincs reflektor a keze ügyében, hanem legfőképpen azok, akik azt folyton kikapcsolják.

Tamás Ervin