Világvége előtt és után című cikkében (augusztus 6.) Horváth Gábor azt írja, hogy Otto von Bismarck konzervatív német államfő vezette be először a világon, a XIX. század nyolcvanas éveiben a nyugdíjat. A megállapítás korrekcióra szorul. Nem a nyugdíjat, hanem a nagy német államférfi pozícióját illetően. Németország ugyanis abban az időben császárság volt. Királyságok, hercegségek és néhány város szövetsége, amelynek élén a porosz király, mint a birodalom császára állt. Otto von Bismarck, akinek alapítói szerepe volt a Német Birodalom létrejöttében, a szövetségi kormányt vezette, mint kancellár. Az akkor – akárcsak ma – a miniszterelnöknek felelt meg.

Dr. Del Medico Imre Budapest

Tóth Ákos az olvasóközönség figyelmét hívja fel a Magyar Sziget nevű, évente ismétlődő nemzetközi náci nagygyűlésen történtekre ( Fasiszta bagázs, augusztus 11.). Az ottani szónokokat börtön helyett elmegyógyászati zárt osztályra ajánlja be. Én a helyében kérdést tettem volna fel a bűnüldöző szerveknek, a rendőrségnek és az ügyészségnek: meddig nézik még tétlenül, ami ott zajlik? Szerintük tényleg belefér ez a véleménynyilvánítás szabadságába? Szerintük, ha valaki a cigányok és a zsidók gépkarabéllyal való legyilkolására szólít fel, de a tényleges gyilkosok nem azt használják, hanem sörétes puskával ölnek, akkor már tényleg nem állapítható meg a kettő között a közvetlen összefüggés? Akkor már tényleg nem állapítható meg a közösség elleni izgatás?

A párizsi békeszerződés szerint ilyen nemzetközi náci nagygyűlést Magyarországon tilos engedélyezni. Meddig lehet még ezt a nemzetközi kötelezettséget figyelmen kívül hagyni?

Válas György Budapest

Számomra érthetetlen, hogy Koszovó mereven ragaszkodik az ország szerbek által lakott északi részéhez (Koszovó zuhan a „fekete lyukba”, július 29.). Ha ez a terület visszakerülne Szerbiához, az is hamarabb belenyugodna Koszovó önállóságába. Elvégre ha az albánok elszakadtak Szerbiától, a szerbek is joggal szeretnének elszakadni Koszovótól, s csatlakozni az anyaországhoz. A helyzet némileg hasonlít a magyar „függetlenség” kivívásához 1848-ban, amikor is Kossuth megtagadta a nemzetiségektől a minimális önállóságot is („Horvátország pedig nem létezik” –mondta az országgyűlésben.) Meg is lett a következménye: Jellasics szabadságharca, illetve az ellene indított – később kiszélesedő – vesztes háború sok-sok életet követelt.

Lévai Zoltán Budapest