„Az ügyről nem beszélhetek, mert azt 2087-ig titkosították, de az jelenlegi ismereteim szerint nem kapcsolódik az úgynevezett kémügyhöz. Nemhogy 80 évre, de egyetlen napra sem titkosítanám ezt a szégyent.”

„Szégyellje magát az, aki a Budapesti Katonai Ügyészséget ilyen helyzetbe hozta. Én úgy gondolom, nincs is ügy, ahogy kémügy sincs.”

„A kémüggyel kapcsolatban megkaptam a belügyminiszter levelét, amelyben Pintér Sándor tájékoztat, nem áll módjában a titkosítást feloldani, mert az ügyben a katonai ügyészség az illetékes. A katonai ügyészség azt a választ adta, nem ő a titokgazda. A kör bezárult.”

„Nem hallottam még olyan ügyről, ahol nem tudni, kik nyomoznak, kik az eljáró ügyészek és ki a minősítője a minősítésnek.”

„Ha tudnám, sem mondanám meg, ki a gyanúsított.”

„Néhány ember összeült, és kitalálta, hogy legyen akár a nyárra valami izgalmas történet.” Ezek Vadai Ágnes válaszai nagy vonalakban az őt faggató újságírók, ha tetszik, a közvélemény kérdéseire. A válaszok hallatán ne meresszük tágra nyílt szemünket csodálkozva Vadai képviselő asszonyra: ha egy abszurd darab szereplőjének gondolhatja is magát, azért nem őrült még meg, hiszen előzőleg még arról sem volt fogalma, miért rendelik be.

Hofi Géza hangja zeng: Látja? Nem látja? Na látja!