Nem állunk most sem az anyagias demagógok pártjára, s nem sikítunk fel, hogy mennyi mindenre lehetett volna költeni azt a 485 millió forintot, amennyibe a Parlament új díszkivilágítása került.

Meglehet, igaza van Kovács Zoltánnak abban is, hogy úgy gondolja, ez a legfontosabb kérdés, amiről a kormányszóvivői tájékoztatón meg kell szólalnia a kormányzati kommunikációért felelős kommunikációs államtitkárnak. Megnyugtató tudni, hogy a fény végre „méltó formában emeli majd ki a főváros, az ország ékességét”, mert eddig csak a kupola fürdött, most majd viszont a tornyok és a tetőzet is sárga, nátriumlámpás díszkivilágítást kap. Lépcsőzetes elrendezéssel. Főpróba 16-án, premier 20-án, az ünnepi tűzijáték után.

Nem morgunk tehát a pénz miatt, mert tudjuk, mennyire lehangoló, ha egy ország fővárosa, pláne, ha az mindjárt az új világ leendő centruma is, sötét és rideg. Nem morgunk, mert az a 485 millió még a mai szűkös világban sem nagy ár a tisztánlátásért. Nem lenne nagy ár érte. Nem hangoskodunk, mert úgy gondoljuk, a Parlament megérdemli a fényt. Megérdemelné.

Mindkettőt megérdemelnénk.

Amúgy a Vadászteremben jelen volt a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és Magyarország tortájának megalkotója is.

A téma: „Augusztus 20. – Együtt az ország!” Miközben az államtitkár beszélt, a világgazdasági válság elejét idéző mértékben zuhant a pesti tőzsde, a Mol és az OTP kereskedését felfüggesztették, a svájci frank meg 260 és 270 forint között lebegett. A parlamenti félhomályban ezt nem lehetett látni. Kinn, a világosban igen. És tényleg együtt volt az ország. Nyakig benne.

A valóságban.