A férfiú, aki a barátjának vallhatja a Jobbik parlamenti képviselőjét, a rakoncátlan kis Zagyva György Gyulát, aki merő szórakozásból újságírókat szokott zabolázni, azt már nem fejtette ki, mit is ért „másabb bőrszín” alatt. Valószínűleg a cigányokra gondolhatott, mert szervezetének egy másik, harcviselt tagja azt fejtegette ezen a rendezvényen, milyen is lesz az, amikor cigányok és kiéhezett nyugdíjasok állnak majd egymással szemben. Az is világossá vált, hogy ezek a betyárok tartanak a külföldimegszállástól,mert vezérük arról értekezett, hogy amikor majdan izraeli tankok jönnek Magyarországra, akkor fel kell készülni arra is, hogy lelőjenek „egy rohadt, tetves zsidót”. Persze így megy ez: rohadt, tetves kis zsidók jönnek Magyarországot megszállni, amit egyébként ismár belülről irtanak a féreg cigányok, és akkor előkeverednek a Rózsa Sándorok és a partizánosztagok derék örökösei, és lövik őket, mint a kutyákat, hadd hulljanak a zsidók, hadd hulljanak a cigányok, és a Betyársereg tagjainak „erőszakossá, szikárakká, mohókká, szinte fenevadakká kell válniuk”, ahogy vezérük mondja.

Fasiszták, nem vitás.

Az a baj, hogy két évvel ezelőtt Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy asztalnál ült ezekkel a Betyárokkal, egy asztalnál ült a náci Magyar Szigetet szervező hatvannégy vármegyésekkel, amelynek vezetője jobbikos szakértői igazolvánnyal próbál időnként a Parlament épületébe jutni, és ahonnan Kövér László házelnök – nagyon helyesen – kitiltatta. A Jobbik most nemcsak egy a pártok közül, hanem egy folyamatosan izmosodó parlamenti erő, amelynek ilyen helyre kis képviselői vannak, mint Zagyva György Gyula meg az a másik, aki szerint az MTK arról ismerszik meg, hogy zsidó csapat, meg a verekedő Pörzse Sándor és a többi, szóval, ha valakinek eddig volt szemernyi kétsége is afelől, hogy milyen szervezet a Jobbik, dobja sutba, a képlet színtiszta: fasiszta.

És igen, ezek az emberek erőszakosak, mohók, már-már fenevadak. És ott ülnek a parlamentben, barátjaikként azoknak, akik lőnének zsidót, cigányt, a gyilkolás iránti vágy szabadságharccá és mártírommá lényegül torz elméjükben, nem, nincs ezen miért mosolyogni már, itt vannak köztünk, szikárak, dühösek ésmohók, és csak bízni lehet abban, hogy a valódi helyükre kerülnek, mielőtt valamelyikük lecsapna mohó fenevadként.