Halálútnak nevezik Zalában az M7-es sztráda nyugati végét Szlovéniával összekötő szakaszát, az M70-est. Az ugyanis sok helyen csak kétszer egysávos, s ennek nagy szerepe van abban, hogy a jókora tranzitforgalmat bonyolító – azaz elsősorban kimerült, túlhajszolt külföldi autósok, kamionés buszsofőrök által használt –, alig húsz kilométeres úton egymást érik a tragédiák. Itt történt például a hat ember életét követelő, román vendégmunkásokat szállító autóbusz júniusi tragédiája.

A súlyos karambol után nem maradt tétlen a kormány. Sebtében eseti bizottságot hívtak össze a közlekedési helyettes államtitkár vezetésével, hogy megvizsgálják, biztonságos-e az M70-es és az ahhoz hasonló többi kétszer egysávos félsztráda. Voltak helyszíni bejárások, tartottak megbeszéléseket, ami igen dicséretes. Csakhogy az ember azt gondolná: azért tartjuk fenn adóforintokból és sztrádadíjakból az utak kezelőit, azért költünk milliárdokat a közlekedésbiztonságért is felelős rendőrségre, szaktárcára, közlekedési hatóságra, tanácsadókra, hogy naprakészek legyenek abból, amiért a bérüket kapják. Azt reméltük: az illetékesek álmukból felkeltve is tudják, melyik útnak mi a hibája, veszélye, hol mit lehetne tenni a balesetveszély csökkentésére. S ha tudnak a bajokról, hát próbálnak tenni ellenük. Régen rossz, ha tömegbalesetek után életre hívott eseti munkacsoportokra van szükség annak kiderítésére, hogy például az M70-est mindenütt kétszer kétsávossá kellene bővíteni, de addig is más intézkedésekkel a forgalombiztonság „javítható és javítandó”.

És akkor még ott a kétely: vajon tényleg elképzelhető az, hogy a közlekedésbiztonságért felelős állami szervezeteknél nem akadt egyetlen szakember sem, aki tudott volna a bajokról? Aligha hihető. De akkor mi értelme volt a bizottság összehívásának? Látszatintézkedés lett volna csupán? Ráadásul azt, amit a szakértők öt megbeszélés és egy helyszíni bejárás után megállapítottak, már évek óta tudják és szajkózzák a laikusok, az M70-es térségében lévő települések vezetői, lakói, a félsztráda gyakori használói: nem elég biztonságos az út. Nem egyszer, nem kétszer hívták fel a figyelmet a veszélyre – s nem csak a jelenlegi kormánynál –, mégsem történt semmi. Letenye polgármestere legutóbb tavaly ősszel, „nyolc halottal ezelőtt” kérte, hogy tegyenek végre valamit, ám azt a választ kapta, hogy erre most nincs pénz.

Azt, hogy most lesz-e forrás az átalakításokra, még nem tudni. Az eseti bizottság összehívása s az, hogy az eddig szótlan Zala megyei kormányhivatal hirtelen harcos lobbizásba kezdett a fejlesztési tárcánál az út biztonságát javító intézkedésekért, azt sugallja: ha a kéréseket, figyelmeztetéseket nem is, a halálsikolyokat már meghallották az illetékesek. Érzik, valamit tényleg tenni kellene. Addig is: kihasználják az ügyben rejlő kommunikációs lehetőségeket, s a munkacsoport hangzatos szakértői állásfoglalás közzétételével, a kormánymegbízotti sajtótájékoztatóval, a látszatlobbival úgy tesznek, mintha máris tettek volna valamit.