Nem azért, mintha egy kormányfő sosem kerülhetne rács mögé. Megtörtént ez a szintén ukrán Pavel Lazarenkóval is, igaz, az Egyesült Államokban.

Az amerikai bíróság függetlenségét azonban senki sem vonja kétségbe, ellentétben a posztszovjet térség hatalmi széljárás szerint hajladozó igazságszolgáltatásával. Egy ilyen rendszerben sokkal hihetőbb, hogy a bíróságokon, ügyészségeken keresztül a hatalom csap le politikai ellenfeleire, mint az, hogy a befolyásos politikust valódi bűncselekmények miatt ítélnék el. Innentől kezdve mindegy is, hogy Timosenko tényleg előnytelen szerződést kötött-e Moszkvával, miként járt közbe saját gázszállító cége érdekében. Egy kézi vezérelt bíróságnak akkor sem lehet hinni, ha néha – mert a hatalomnak éppen érdekében áll – esetleg igazat mond. Rossz hír ez azoknak, akik politikai ellenfeleiket rács mögött szeretnék látni.

Timosenko ezért már biztosan erkölcsi és politikai győztes. Most már csak arról kell gondoskodnia, hogy kellően nagy utcai tiltakozás kísérje a pert. Ez egyelőre még hiányzik, ugyanis az ukrán társadalom lassan minden politikai erőt elutasít. Ez meg azoknak a vesztes helyzetben lévő politikusoknak rossz hír, akik működésükkel elérték, hogy a választóik kiábrándult közömbösséggel nézzék a jogállam leépítését.