Belső használatra!
Szalai köszönetet mondott azért, hogy az amerikai külügy kiemelt érdeklődéssel tanulmányozza a magyar médiaigazgatás gyakorlatát, jó szándéka jeléül felhívta a politikus figyelmét arra, hogy a jelentés magyar médiaszabályozást érintő része számos „téves vagy pontatlan” megállapítást tartalmaz. Mondván, a hatóság elnöke a törvény felhatalmazása alapján valóban alkothat rendeleteket, ám ezek csak a hírközlési ágazatot érintik, s leszögezték azt is: a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás miatt a szabályozás szerint pénzbírság nem szabható ki, ezért alaptalan az amerikai politikus aggodalma, miszerint majd egymillió dollárra büntethetnek sajtóorgánumokat.
De ez a levél nem Thomas O. Meliának szólt, belső használatra gyártották. Az arról szóló sajtóközlemény vasárnap délután fél háromkor landolt az ügyeletes hírszerkesztők postaládájában. Akik küldték, tudták: a vasárnapi híréhség közepette nemcsak a fontos levél ténye kerül be minden hírblokkba és híradóba, hanem annak állításai is. S mivel vélhetően vasárnap délután nem lesz az üggyel elmélyülten foglalkozó ügyeletes, alighanem senki nem tesz fel kérdéseket azzal kapcsolatban. Ha lenne is hadra fogható kolléga, ki zavarná a hivatalosságokat vasárnap délután?
A kommunikációs stratégia a média működésének jó ismeretéről ad bizonyságot. Azt azonban már aligha jelenthetjük ki, hogy egyértelműen kimeríti a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényben megfogalmazott követelményét.
Akárhogyan is, a Szalai-levélről szóló közlemény úgy lett hír, hogy senki nem kérdezte meg: ha a rendeletalkotási jog tényleg csak a hírközlési ágazatra vonatkozik, az miért nem került be idejekorán és egyértelműen a törvénybe, megelőzve a hónapokig tartó, olykor hisztérikus vitákat? Vagy azt: a törvény mely passzusa alapján cáfolja az elnök asszony a nagy összegű büntetések lehetőségét? Vagy, ha nem minősül a média befolyásolásának, akkor minek kell nevezzük, amikor az állami tulajdonú frekvenciák használatáról szóló (tehát a hírközlési ágazatra vonatkozó) rendeletalkotási jog birtokában a rádiócsatornákról dönt az elnök – akit a miniszterelnök nevez ki, s a vele dolgozó tanácsba csak a kormánypárt jelöltjeit választották be?
Senki nem kérdezte az elnök asszonyt arról, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás ügyében vizsgálódó, a Médiatanáccsal leszerződött önszabályozó testületekkel miért lehet gyakorlatilag indoklás nélkül szerződést bontani, majd átvenni a szabályozás (ellenőrzés) jogát. Kár.