Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia alsón. Meg a titok is egyre több lett...Most itt az idő az árulásra: igen, én, az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot – így árulta el a Fideszt 17 évvel ezelőtt a Népszabadság akkori főmunkatársa, Bayer Zsolt.

Ő azóta áruló önmagát is elárulta, s mire az első „árulása” idején ötszázalékos Fidesz-kormányra, a fent jellemzett Simicska pedig az APEH élére került, ismét kormány-főtanácsadóként s Orbán Viktor bizalmasaként szolgálta méregbe mártott tollával a pártot, s Szlovákiában bejegyzett vállalkozással és cégautóval csatlakozott sok-sok honfitársához, akik jobban szeretnek kevesebb adót fizetni másutt, mint többet itthon, s akiket ezért pártja köreiben hazátlan bitangoknak szoktak tekinteni, ha nem róluk magukról van szó.

A Simicska-féle titkokból azóta is egyre több lesz. Tegnap a titkok újabb halmaza került elénk. A sokmilliárdos magyarországi közkiadásoktól a Fidesz körüli cégeken és pénzembereken keresztül egy eldugott kis svájci villába vezetnek a szálak, ahol a világból odatelepített obskurus cégecskék élvezik az ügyvezető házigazda vendégszeretetét, hogy tulajdonosaik kellemesen adózhassanak és rejtőzködhessenek.

A korrupció elleni harc a magyar demokrácia létkérdése, mert jelentős részben a korrupció miatt érzi honfitársaink jelentős része védelemre érdemtelennek a Magyar Köztársaság demokratikus intézményeit, és él abban a történelemből jól ismert tévhitben, hogy a korrupció és a demokrácia leépítése összetartozik. Utoljára a teljhatalom felé törtető kommunisták ostorozták a háború utáni években akkora hevülettel a korrupciót, mint pár éve a Fidesz. Az a Fidesz, melynek vezetői tökéletes erkölcsi vértezetben túlélték, hogy a székházjuttatás ürügyén megszerzett pénzek belefolyjanak a pártvezér családjához tartozó vállalkozásba, hogy a családi vállalkozás érdekében fölhasználják a kormányfő hatalmi erejét, hogy a Fidesz-közeli cégek tömegét hatalmas köztartozásokkal eltüntessék, hogy a vezér arról tanácskozzon, miként fog családja vállalkozása hozzájutni pályázati pénzekhez és privatizálásra kiszemelt, értékes állami tulajdonokhoz.

Amilyen hevesen üldözi a Fidesz a korrupciót, keverve tényeket és rágalmakat, élve és visszaélve törvényes eszközökkel a totalizált politikai harcai részeként, éppen annyira könnyíti meg azt a hatalomban lévők – önmaga – számára: elrejtve az állami vállalatok pénzügyeit, lazítva a közbeszerzés szabályait, csökkentve a pályázatok elbírálásának átláthatóságát, megsokszorozva a pofára menő pénzosztogatás lehetőségeit.

Továbbra sem tudjuk, miből költöttek s költenek pártok sokszor annyi pénzt, mint amennyivel legális forrásból rendelkeznek, tehát tudjuk: feketepénzt költöttek, költenek. Ha egy ilyen párt valóban tenni akar a korrupció ellen, akkor azt önkritikával, a pártfinanszírozás forradalmi átalakításával kezdi. Ha ártatlanként kíván bűnös és bűntelen ellenfelei fölött ítélkezni, és forradalmi buzgalma csak a korrupció legmelegebb melegágyát hagyja érintetlenül, akkor biztosak lehetünk, hogy nem a korrupcióból lesz kevesebb, csak a titokból és a fegyveres őrökből egyre több.