Több példa bizonyítja, hogy azzal lehet hasítani. Például a kicsinyke tőkével alapított vállalkozás kéz alatt megvesz egy őrző-védő céget, amelyik azután sorra nyeri a tendereket, mert az állam benne bízik, márpedig védeni valamit bizalmi ügy, logikus tehát, hogy látva mindezt, a bizalom átterjed a magánszektorra is, a vállalkozás virágba borul. Vagy az összekuporgatott félmillió – bizonyos áttételekkel – lám, elég lehet arra, hogy megvegyük a fél Balatont, és opciót szerezzünk a Hunguestre. Szóval érdemes nyitva tartani a szemünket.

FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN

A 2000-es évek közepétől az SCD Group sorra vásárolta meg a tavat övező megyei idegenforgalmi hivatalok utódcégeit, s velük a legszebb part menti ingatlanokat, amelyekre a szocializmus hallatlan üzleti érzékkel olcsó kempingeket telepített. A sátorhely most is ideális, mert könnyű eltakarítani, nincs annyi gond vele, mint mondjuk egy panelszállodával.

Születtek is a megatervek, gigaprojektek. A konferenciák vetített képes bemutatóin az előadók merész hasonlattal éltek: a térség fejlesztésére olyan európai tavak szolgálnak példaként, mint a Boden-, a Genfi- vagy a Garda-tó. Nem csoda hát, hogy a Balaton-törvény is az SCD szája íze szerint készült, minden készen állt tehát a megvalósításra, amely mégis egyre csúszott, holott a holding nőttön-nőtt, mindent megvett, ami útjába került, tavaly pedig opciót szerzett a hajdani szakszervezeti üdülők megvásárlására is.

Tehát válság ide, válság oda, semmi sem jelezte, hogy pénz-, illetve hitelszűkében lenne a vállalkozás, amely közben kiegészült a Quinlan Private szintén személytelen külföldi tőkés csoportjával.

Igaz, közben az ember fia elgondolkodott azon, hogy milyen furcsa a magyar politikusok kíváncsisága: az egyik projektnél gyanús nekik minden, de legfőképpen a rejtélyes tulajdonos, netán sötétben bujkáló offshore lovag, máskor pedig egy-kettőre napirendre térnek azon, hogy transzparenciáról szó sincs, létezik egy mikrofonhoz álló ember, és ő személyesíti meg a haza egyik legféltettebb kincsének, a Balatonnak titokzatos tulajdonosait.

Most meg előkerül a snájdig Nagy Gábor és vele egy 500 ezer forint tőkével alapított zalaegerszegi kft., amelyet múlt csütörtökön jegyeztek be, a vállalkozó pedig közli: az általa képviselt cég veszi meg opcióstul Magyarország legértékesebb turisztikai portfólióját.

A bejelentett székhelyen, az Ady Endre utca 4. szám alatt ugyan még senki sem tud a frissiben alapított Turisztika Hungária nevű korlátolt felelősségű társaságról, de annyi kiderül, hogy a többmilliárdos üzletnek vannak gazdái, csakhogy – idézve a cégvezetőt – „a társaság nem a tulajdonosai által szeretne megjelenni a nyilvánosság előtt”.

Aha! – ingatja fejét a mindenütt visszásságot szimatoló polgár, akinek ébersége talán egyedül Budai Gyuláéhoz hasonlítható. Szóval a túlhitelezett, sok mindenbe belevágó SCD helyett ez a szintén rejtélyes kft. juthat majd állami gigahitelhez! Én azonban nem hiszem ezt. Mert arról van szó, hogy nem sopánkodni kell, hanem belefogni valamibe.

A többi megy magától.