Sajátos módon mára megértük, hogy a megtakarításaikat bankokban betétként elhelyezők egy része a betétjük felvételekor azt tapasztalhatja, nemhogy a meghirdetett kamattal nem gyarapodott a tőkéje, de az elhelyezett összeget sem kapja teljes egészében vissza.

Nagyon röviden szólni kell a bankok alapvető működési elveiről. Hogy egy bank hiteleket tudjon nyújtani, ahhoz nem elegendő az alaptőkéje. Egyéb forrásokra (pénzre) is szüksége van. Ezt a nála hosszabb-rövidebb időre elhelyezett betétekből szerzi meg. Ennek jelentős hányadát a lakossági megtakarítások képezik. A betételhelyezés az ügyfél és a bank között hitelviszonyt teremt.

A betétben elhelyezett összeg használati díja a kamat. A hitelintézetekről szóló törvény (1996. évi CXII. tv.) is azt mondja, hogy a betét pénzeszközök gyűjtése, amivel a betétgyűjtő rendelkezhet, de köteles azt – kamattal vagy anélkül – visszafizetni. Ma az a helyzet, hogy a betéteseknek is előírják a bankok a számlanyitási kötelezettséget, és a pénz felvételekor készpénzfelvételi díjat számítanak fel. A betétesnek erre a számlára nincs szüksége, általában használni sem tudja. A betét elhelyezésére elég lenne egy standard szerződés.

Ma tehát, ha betétesként kölcsön akarja valaki adni a pénzét a banknak (hogy milyen kamatot ad a bank, azt természetesen szabadon megállapíthatja), akkor neki kell számlavezetési díjat fizetni ezért, és ha fel akarja venni a pénzét, akkor azért is fizetnie kell.

Ez azt eredményezi, hogy a meghirdetett egy hónapos lekötések esetén a bankok többségében az ügyfél nem kapja vissza a lekötött összeg egészét. Sújtja továbbá a betétest, hogy a tőkenövekmény adóját, az úgynevezett kamatadót a bank levonja, de hát hol van ebben az esetben a tőkenövekmény, amit nem kifogásolhatóan adó terhel!? A devizabetétesek esetén még kritikusabb a helyzet.

Hosszabb időre elhelyezett betétek esetén a tőkéből ugyan nem veszít az ügyfél, de a visszakapott összeg természetesen nem a meghirdetett kamatnak megfelelő, és ebben az esetben sem a valódi tőkegyarapodás után fizette az adót.

Az elmondottak olyan lényegi információk, amire az ügyfelet figyelmeztetni kellene, de ezt egyik bankban sem teszik meg.

Nem értem a témához értők csöndjét, a jogalkotóét, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Különösen azt figyelembe véve, hogy a betétek biztonságát számos jogszabály védi. A bankok profitéhségét értem.

Dr. Kabdebó Ferenc Budapest