A miniszterelnök a magyar emberek akaratára hivatkozik folyton (melyből már látszik, hogy érdemtelenül szerzett kétharmados többséget), amikor saját ideológiai eszménye alapján, az élettől elrugaszkodva, egyéni ambíciójától indíttatva kormányozza az országot.

Sok mindenre kapott felhatalmazást, de diktatúrára nem. A rendszerváltásnál sok akkori „nagy ember” óriási politikusi talentumnak kiáltotta ki Orbán Viktort, pedig – ha jól odafigyeltek volna – akkori megszólalásaiban is visszhangzott a későbbi ön maga.

Nem azt akarom mondani, hogy Orbán tehet mindenről, ami ebben az országban történt. Minden kormány hozzátette a maga hülyeségeit, mely abból eredt, hogy a választási győzelem pünkösdi királyságát dinasztiaalapításnak vélték.

Az eredmény több mint szomorú. Az ország gazdaságilag és erkölcsileg romokban. Ferge Zsuzsa kutatásai szerint 20 ezer gyermek éhezik, minden évben átlag 120 ember fagy meg (az idén ez a szám 400!), egyre növekvő hajléktalanság, egyre nagyobb munkanélküliség, kilátástalanság.

A bankok, amultik (amagyarok is!) kényük-kedvük szerint érnek el olyan törvényeket, melyek csak nekik jók (pl. a világon egyedülálló „egyoldalú szerződésmódosítás” lehetősége).

Miközben demokráciáról beszélnek, a választást a hatalom megszerzésével azonosítják (A Fidesz prominens vezetőinek szóhasználata!).

Véleményem szerint a politikusoknak, az ország gazdasági és politikai vezetőinek, a képviselőknek az orvosok mintájára valamiféle hippokratészi esküt kellene tenniük – mikor erre a tevékenységre adják a fejüket –, melyet, ha nem tartanak be, elvesztik jogukat a tevékenységük folytatására.

Te jó ég! Lehet, hogy politikusok nélkül maradnánk?

Salga István Budapest