Ezt Eleni Tzakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete írta egy olyan újságban, amelyről reméli, hogy hébe-hóba a Fidesz vezetőinek is a kezébe kerül. A nagykövet asszony maximalista, mi momentán beérnénk az egyszerű demokráciával is, de tény, hogy emlékszünk rá, ezen a téren egykor az első helyek egyikén álltunk a régiónkban, ma meg döbbenten konstatáljuk, hogy a sereghajtók közé estünk vissza. Egyetlen évvel a Fidesz választási győzelme után a külföldiek mély szánakozással kérdezik magyar ismerőseiktől, hogyan juthatott ide ez a korábban oly sokat dicsért ország.

Úgy, hogy eddigi vezetői, bár a gazdaság fellendítésében finoman fogalmazva nem nyújtottak egyenletes teljesítményt, ám elsődlegesnek tekintették a demokrácia elveinek és intézményrendszerének védelmét, sőt erősítését. Magukra nézve kötelezőnek tekintettek bizonyos, másutt már bevált játékszabályokat, mert úgy vélték, mindanynyian így jutunk előrébb. Ma ez nem így van, a mostani kormány a szűk elit gazdasági érdekeinek rendeli alá a demokráciát. Nem olyan régen volt rá példa, hogy egy népszavazás miatt a kormánytöbbség lemondott terveiről, és nem vezette be az egyetemi tandíjat és az orvosi vizitdíjat. Ma ez elképzelhetetlen. Már népszavazás sincs, nyilván csakis azért, mert az Országos Választási Bizottság hét fideszes delegáltja nem ismeri anyanyelvét, nem tudja, mit jelent a „hátrányosan” szó. Ez is elég nagy szégyen, arra gondolni sem merünk, hogy politikai okokból felejtettek el magyarul.

Mások, félünk tőle, bátrabbak lesznek, és majd erre gondolnak. Úgy jutottunk ide, hogy a józan hang, a jóindulatú tanács, jöjjön belülről vagy kívülről, nem használ. A hatalom minden az övétől eltérő véleményt figyelmen kívül hagy, azt hiszi, mindent tud, sőt jobban tudja.

„Bárki söpörje is félre valamennyi kritikát – mondván, hogy politikai motiváltságúak vagy félinformáción alapszanak –, nem tisztességes mindazokkal szemben, akik a magyar demokrácia tartós erejében és élénkségében érdekeltek” – írja a nagykövet roppant visszafogottan és diplomatikusan. De érthetően. A „bárki”, aki nem tisztességes, az személyesen a miniszterelnök. A cikk pedig újabb, nagyon udvariasan megfogalmazott, de valójában nyers figyelmeztetés: ha a Fidesz nem tanúsít önmérsékletet a sarkalatos törvények elfogadása során, vezetőinek nem lesz többé visszaút a civilizált világba.

A nagykövet ezek szerint még reménykedik benne, hogy Orbán Viktor észre tér. Hiába, az amerikaiak örök optimisták. Szeretnénk bízni benne, hogy igazuk lesz. De már nem bízunk benne.