Minden területen szigorítani –egyértelműen ez jellemzi a jelenlegi hatalmat. Csak néhány példa: legszívesebben az összes piti tolvajt elzárással sújtanák, a visszaeső bűnözőt élete végéig rács mögé dugnák, a munkanélkülit közmunkatáborokba kényszerítenék. Igaz, másfelől nemzeti konzultációról beszélnek, meg ügyfélbarát közigazgatásról. Hogy melyik a jobboldali többség igazi arca, döntse el ki-ki maga.

Mindenesetre, ha a most formálódó koncepció alapján egyszer törvény születik, elég sokan lesznek azok, akik személyes tapasztalatokat is szerezhetnek majd arról, hogy az ügyfélbarát közigazgatás miként működik. Kétségtelen persze, hogy valamilyen bagatell jogsértést el kell majd követni ahhoz, hogy a változások érzékelhetővé váljanak, s emiatt talán nem is kellene sajnálni azokat, akikre egy-egy normaszegés után lesújt a törvény szigora. Csakhogy évente vagy hatszázezer szabálysértési feljelentés készül, és aligha feltételezhető, hogy mindegyik elkövető megrögzött gazember lenne.

A szabálysértési törvény átszabásáról szóló munkaanyag alapvetése más: aki rossz, az bűnhődjék – minél gyorsabban és minél kevesebb macerával. Lehetőleg már a helyszínen szülessék meg a visszavonhatatlan verdikt. Azt a dokumentum egyelőre lebegteti, hogy mi történjék a helyszíni bírság jelenlegi maximális összegével, de ne legyen kétsége senkinek: a mostani húszezer lesz még több is. S akkor már értelmet nyer a dokumentum azon gondolata, amely szerint az engedelmes alattvalókat –akik nem vitatkoznak, hanem első szóra elismerik a szabálysértést – a rendőr vagy más hivatalosság mindjárt részletfizetési kedvezménnyel jutalmazhatja.

Kiderül viszont az anyagból, hogy a macerának milyen ügyes trükkökkel gondolják elejét venni. Az egyik ötlet: aki nem fizet a helyszínen, az kapjon több büntetőpontot, a bírságot meg emeljék az eredeti összeg sokszorosára. Ha valakit ez sem tartana vissza, és mégis bírósághoz fordul, fenyegessék azzal, hogy alaptalan fellebbezés esetén a szabálysértési eljárás költségeit is a nyakába varrják. A legszívesebben kiiktatnák persze az egész hercehurcát, csakhogy a bírói jogorvoslat jogát nemzetközi szerződéses kötelezettségeink alapján kell biztosítani.

Van persze néhány megfontolandó gondolat is a dokumentumban. Az egyik mindenképpen a közérdekű munka mint büntetési nem általánossá tétele. Szabálysértés esetén ezt eddig csak kivételesen alkalmazták, miközben kevés szankciónak lehet ennél nagyobb visszatartó hatása. Néhány tíz- vagy százezer forintot elég sokan könnyedén kifizetnek. A hatalmas luxuslimuzinokban, böszme terepjáróban gőgösködők is alaposan meggondolnák azonban, hogy a közlekedés szabályait mennyire értelmezhetik szelektív módon, ha egyszer csak azzal szembesülnének: a pénz kevés, mert a normaszegésért kétkezi munkájukkal kell fizetniük. De általában is igaz, ha a szabálysértők utcát sepernének, graffitiket pucolnának, parkot rendeznének, akkor vagy nagyobb tiszteletben tartanák a társadalmi együttélés normáit, vagy tisztábbak lennének a közterületek.

Bármi legyen is a szankció, egy dologból nem szabad engedni: jogállami megoldások helyett sommás eljárásban senkit nem lehet elmarasztalni.