Nem bírálom senkinek sem a politikai állásfoglalását. Arra ott van a szavazófülke. Közel hatvanéves egyetemi oktatómunkám alatt nem beszéltem a véleményemről senkinek, és nem is kérdeztem erről hallgatóimat. Ettől függetlenül többek elmondták véleményüket: tudták, hogy ez sohasem befolyásolta érdemjegyüket.

Azt viszont mindig megkívántam, hogy szépen és világosan beszéljenek magyarul. Soha nem tűrtem el, és mindig értelmetlennek tartottam a trágár beszédet. Persze kamaszkoromban én is úgy éreztem, hogy ez a felnőttség egyik ismérve.

Otthon mind a négy gyerekem tudta, hogy jelenlétemben tilos az ilyen beszéd. Nem tiltottam, csak éreztettem. Az volt és most is az a véleményem, hogy a trágár szavakat el lehet és el is kell kerülni. Számos olyan eset fordult elő, hogy kulturált beszéddel sokkal pontosabban kinyilváníthatom a véleményemet. Szerintem értelmes és művelt ember erre mindig talál lehetőséget.

Nos, Deutsch Tamás beszédében nem is egészen volt világos, mit is akar mondani. Amennyiben jól értettem, meg tudnám fogalmazni mondandóját szépen magyarul. Viszont nem vagyok hajlandó magyarra tanítani őt. Sajnálatos, hogy sok magyar „celebbel” együtt ő sem nőtt ki a kamaszkor primitív lelkivilágából.

Fried Ervin professor emeritus