A törvénytervezet egyértelműen a Fidesz érdekeit szolgálja, ellenzéki politikusok ezt logikusan bemutatták a 2010-es választások modellezésével. Ennek alapján a töredékszavazatok anullálása miatt a Fidesz mandátumainak száma héttel haladná meg a jelenlegit, míg az összes többi párté csökkenne, ami jelentősen torzítaná a választói akarat kifejezését. Mi a teendő?

Először is teljes ellenzéki összefogásra van szükség az egyes pártokon belüli viták azonnali lezárásával. Másodszor nagyon jó lépésnek tartanám, ha megállapodnának egy szakértői árnyékkormány összetételéről. Ez a testület minden, a parlamenti szavazógép által szentesített diktátumra ismertetné saját alternatív javaslatát, az anyagi korlátokat figyelembe vevő hatástanulmánnyal.Harmadszor: a végleges választójogi törvényt majd alaposan ismertetni kell a választókkal. Ehhez olyan civil szövetségeseket kell szervezni, amelynek tagjai türelmesen elmagyarázzák a választási rendszer lényegét, majd be lehetne vonni őket az ajánlószelvények gyűjtésébe. Hajdanán a fényes szelek nemzedéke őszintén jót akart, de a Rákosi-féle vezetés a jó szándékot kihasználva a maga önös céljaira, a hatalom megszerzésére, bebetonozására használta fel őket, a demokráciának csak látszatára ügyelve. Lám, a történelem ismétli önmagát.

Sokan mondták már, hogy a Fidesz veszte maga Orbán Viktor lesz. Még karaktergyilkosra sincs szükség, Orbán jó úton halad a karakter-öngyilkosság felé. Elég, ha politikai riválisai alaposan megvilágítják a jellemét tényekkel, példákkal alátámasztva. Nem célszerű siettetni a dolgokat. A teljes ciklust ez a kormány vigye végig. Ismerje meg elkerülhetetlenül népszerűtlen intézkedéseik negatív hatását. A demokratikus ellenzéknek van ideje gondolkodni a jövőn. A nagy népi kijózanodás valódi politikai raciona litást eredményez, ami nem lehet más, mint egységfront a demokráciát romboló kormány ellen. És akkor valóban lehet más a politika, lehet szakítani az elmúlt 20 év gyakorlatával, és a valódi demokrácia értékeit tiszteletben tartva megtalálni a legkisebb politikai közös többszöröst. Erre az alapra lehet majd tovább építkezni, elfogadva a nemzetközi diplomácia és a tapasztalati alapokon nyugvó demokrácia íratlan szabályait, s kialakítani egy olyan gazdaságpolitikát, amely sumákolás és a dolgozni akaró és tudó réteg kifosztása nélkül, szem előtt tartja a kölcsönös előnyök nemzetközi gyakorlatát.

Tősér István Miskolc