Az előterjesztés a végjegyzetek és a csatolt bizottsági állásfoglalások nélkül is mintegy 120-130 ezer betű terjedelmű tömör szöveg, amely kétségtelenül nem a legalkalmasabb nyári olvasmány. Politikai tartalmában viszont lenyűgözően elvszerű és gyakorlatias egyszerre, az emberi (valamint női és gyermeki, kisebbségi és szociális) jogok és szabadságok garanciáin alapul, és határozottan fellép az európai romák kirekesztésével és hátrányos megkülönböztetésükkel szemben. Jól illusztrálva a külföldön demokratikus lárvát viselő, itthon viszont szabadságellenességben a Jobbikkal vetélkedő Fidesz-kormány tudathasadását: az egykori liberális párt antiliberális utódpolitikusai az európai valósággal, önmagukkal és a választóikkal való szembenézéstől félnek a leginkább –ezért menekülnek lázas semmittevésbe és pótcselekvésekbe.

Fő érdeme a dokumentumnak, hogy bár az Európában élő mintegy 8-12 millió roma integrációja a tárgya, nem kezeli egységes tömbként a cigányságot, és nem is választja el a romákkal kapcsolatos problémahalmazt az egyes válságos helyzetű kistérségeknek a romákkal megegyező gondokkal élő, de más etnikumú lakóinak a problémáitól. Azaz a roma dezintegrációról szólva nem etnikai alapú „pozitív diszkriminációs” megoldásokat javasol, hanem a szó teljes értelmében vett szociális (társadalmi) deszegregációt mindazok számára, akik a perifériákon jelen lévő nyomort és diszkriminációt – a velük együtt járó egyéb hátrányokkal – elszenvedik. Ez bátor, ambiciózus és becsületes megközelítése a mindenféle nemzetszervezésnek, társadalmi integrációnak.

A romák szegregációja Európa minden országában megoldandó gond, de más a súlya és a jellege keleten, ahol – mint a Balkán egyes országaiban – milliós nagyságrendben élnek cigány közösségek, és esetenként anyakönyvezésük, állampolgárként való bejegyzésük is elmarad, így a szociális, egészségügyi és egyéb ellátásokból (és a választói névjegyzékből) is kimaradhatnak, és más nyugaton, ahol lélekszámuk kisebb, és inkább a vándorló – francia nyelvterületen „nomádnak” nevezett – életmódjukból fakadó konfliktusok okoznak nehézségeket (például a gyerekek folyamatos iskolai oktatásának zavarait).

Az előterjesztés a bevezetőben hosszan sorolja az idevágó uniós és egyéb dokumentumokat, nemzetközi szerződéseket és irányelveket, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy integrációs cselekvési tervet terjesszen a tanács elé. Olyan tervet, mely – figyelembe véve, hogy „a roma közösségek megkülönböztetés és/vagy gyakori előítéletek áldozatai (...), és hogy ezt a helyzetet a munkahelyek elvesztését eredményező jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is súlyosbítja” –a megfelelő uniós alapok felhasználásával előmozdítja a roma közösségek nemzeti (azaz országos), regionális és helyi integrációját. Kiemelt területnek javasolja az alapvető jogok, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlőség és a szabad mozgás garanciáit, az oktatást és az egész életen át tartó képzést, a kultúra és a foglalkoztatás, az egészséges infrastrukturális környezetben való lakhatás és az egészségügyi ellátás biztosítását, valamint a roma közösségek és szervezetek megfelelő tájékoztatását és részvételét az integrációban.

Az előterjesztés szorgalmazza a fellépést „a cigánygyűlölet, az előítéletek, a sztereotípiák, a rasszizmus és az idegengyűlölet, a megbélyegzés és a romákkal szembeni gyűlöletbeszéd ellen, elsősorban a vonatkozó jogszabályok betartatása és a faji indíttatású bűncselekmények esetén a megfelelő büntetés kiszabása révén”, külön figyelmet fordítva a roma nők és gyermekek jogaira, akiket gyakran kettős diszkrimináció is sújt. Fontosnak tartja a sajtó előítélet-terjesztő gyakorlatának visszaszorítását, valamint a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a rendőrség alkalmassá tételét a romákkal kapcsolatos megkülönböztetésmentes gyakorlatra.

A dokumentum indítványozza, hogy a bizottság „állítson össze európai válságtérképet, amely azonosítja, méri és áttekinti azokat az uniós mikrorégiókat, ahol a lakosokat a leginkább sújtja szegénység, társadalmi kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés”. Mivel az uniós források felhasználása jelenleg nagyon alacsony – azaz a tagállamok nem veszik igénybe a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására és a roma integrációra ma is rendelkezésre álló összegeket –, az előterjesztés tényfeltárást is szorgalmaz az alapok eddigi felhasználásának hatékonyságáról, és új politikai stratégiák kidolgozását is javasolja.

Egy rövid ismertetőben nincs lehetőség idézni az előterjesztés minden konkrétumát – jó volna hozzáférhetővé tenni teljes terjedelemben, nyomtatásban is. A fideszes-néppárti Járóka Lívia és munkatársai által elkészített, és az uniós döntési szinteken szinte egyhangúlag támogatott európai romastratégia impozáns dokumentum, amely méltó arra, hogy az európai romák integrációjának vezérfonala legyen, és arra is, hogy – mind a jobb-, mind a baloldali demokratikus erők támogatásával – bekerüljön a hazai köztudatba, hivatkozási alappá váljon. Enélkül félő, hogy hosszú ideig csak annak az illusztrációja marad, hogy a hazai politikai szférát az ország sorsa érdekli a legkevésbé, és a katasztrófát elhárítani képes intézkedéseket – a híres Marx-idézetet a visszájára fordítva –nem teszik meg, holott tudják, hogy mit kellene tenniük.

A szerző közíró