Minősítése nélkül kijelenthetjük: a pénzguruk között is azon kevesek közé tartozott, akik fénykorukban képesek voltak befolyásolni, mi történik a világunkban. A lengyel Szolidaritás és a csehszlovák Charta ’77 mozgalomnak nyújtott támogatása hozzájárult a Szovjetunió befolyásának gyengüléséhez. Magyarországon is támogatta a nyílt társadalommal szimpatizálókat, ahogy 2003-ban a grúz forradalmat, s hatalmas pénzeket mozgósított az USA 2004-es választására, segítendő George W. Bush leváltását. Sokak szemében ezért ő „a” gátlástalan spekuláns. 1992-ben olyan súlyos árfolyamzuhanásba lökte a fontot, hogy azt nem lehetett tovább bent tartani az akkori európai átváltási mechanizmusban. Megrogyasztotta a márkát, a frankot, majd az ázsiai kistigrisek valutáit, s idehaza is letette a névjegyét – a magyar pénzügyi felügyelet szerint – azzal, hogy mélybe tolta az OTP árfolyamát.

Visszavonulásának hírére a befektetői világban sokan lélegeznek fel, a kíméletlen tőzsdecápa hírében álló, magyar származású üzletember döntése hatalmas kockázati faktor megszűnését jelenti. Még akkor is, ha a pénzügyi világ természete okán helyét bizonyosan elfoglalja valaki más.