Azt hitték, azért bukkant fel a rendőr, hogy megvédje őket. Az egyenruhába öltözött ember azonban gyilkolni jött. Mit sem sejtő, ellenállásra képtelen tinédzsereket. A norvégiai Utoya-sziget – amit sokan, így a fiatalon ott táborozó-bulizó Jens Stoltenberg kormányfő a paradicsomnak gondoltak – 2011. július 22-étől a terrorral, a borzalommal és egy elképesztő vérfürdővel kapcsolódik össze.

Amikor múlt pénteken a hírügynökségek és a hírcsatornák elkezdték önteni az oslói bombamerényletről, majd az ifjúsági táborban elkövetett tömeggyilkosságról szóló híreket, először óhatatlanul is azt gondolta az ember: az iszlamisták lehettek. 2001. szeptember 11-e óta a muzulmán szélsőségesek annyi szörnyűséget követtek el, hogy New York, Madrid és London után egy kisebb NATO-tagállam is belefért volna a képbe. Aztán kiderült, hogy az újabb iszonyat nem az al-Kaida műve volt, amivel vezérük, Oszama bin Laden májusi likvidálását bosszul ták volna meg. Norvégiában egy hazai terrorista gyilkolt. Az ellenség közülük jött.

Mert Anders Behring Breivik, a 07/22 fő gyanúsítottja egy magas, szőke, igazi skandináv típusú férfi. Nem illik rá a megszokott terroristaprofil. A keresztény fanatikusként, a nyitott és multikulturális társadalomra, a bevándorlásra gyűlölettel tekintő (feltételezett) elkövető abban is különbözik a radikális muzulmán merénylőktől, hogy eszében se volt a mártíromság. A testére nem pokolgépet aggatott, hanem golyóálló mellényt viselt. Az ámokfutóktól eltérően nem lett öngyilkos a helyszínen, hanem bevárta a rendőröket. Nem a gyors halált kereste, hanem minél több fiatalt akart megölni.

Breivik nem viselt se szakállt, se turbánt. Nem tűnt fel senkinek, s éppen ezért volt veszélyes. A nyugati társadalmak pedig 07/22 kapcsán szembesülnek azzal, hogy nincs százszázalékos biztonság. Bárhol bármi megtörténhet – csak az akciófilmekben létezik, hogy a titkosszolgálatok, a rendvédelmi szervek meg a szuperhősök legyűrik a gonoszokat, mielőtt belefoghatnának szörnytetteikbe.

A terroristák – bármilyen gyűlöletideológia is vezesse őket – meg akarnak félemlíteni. A kormányok általában drákói intézkedésekkel reagálnak. 09/11 után repülővel utazni valóságos tortúra a biztonsági szabályok és a különböző korlátozások miatt. Mégis felülünk a gépre, mert hozzá tartozik az életünkhöz. Még ha testszkennerrel át is világítanak.

Norvégia mostantól biztosan más lesz. Az emberek jobban vizslatják majd a másikat, az utcai rendőrök lehet, hogy elkezdenek fegyvert hordani, a politikusok mellé pedig testőrhadakat rendelnek ki. Mindez felületi kezelésnek elmegy, de egy liberális és demokratikus társadalomnak ki kell tartania alapelvei mellett. Tisztában van ezzel Stoltenberg is, akinek volt ereje, hogy felülemelkedjen a gyászon és megrendültségen.

– Hogy mi a válaszunk a terrorra? – kérdezett vissza az egyik újságírónak. –Még több demokrácia, még több nyitottság. – Ha nem így tennének, ha önámító módon elkezdenék „bevehetetlen erőddé” alakítani Norvégiát, azzal a Breivikhez hasonló fanatikus szélsőségesek győznének. Mert ők gondolják úgy, hogy egy bezárkózó országban jó élni.