Tréfás hangulatában lehetett Szászfalvi László államtitkár is, amikor a Vatikáni Rádiónak kifejtette, hogy az új jogszabály – amelyet áthatnak a „keresztyén értékek” – mindenki számára korlátlan vallásszabadságot biztosít. Meglehet, a vicces kedvű politikusok csupán arról az egyszerű tényről szeretnék elterelni a figyelmet: a jobboldal vacak munkát végzett.

A legfontosabb kérdésben –mi kell az egyházi státuszmegszerzéséhez? – a törvény zavarosan fogalmaz, egyik paragrafusa üti a másikat. Akad olyan pont is, amelyről csak a jövőben derül ki, hogy a jelenbenmely vallási szervezetekre vonatkozik. Ennek eldöntéséhez látnoki képességre, esetleg egy időutazásra alkalmas készülék beszerzésére lenne szükség. A parlament ráadásul (ha már lúd, legyen kövér) elfelejtette hatályon kívül helyezni az egyházakról szóló régi, több mint húsz éve érvényben lévő törvényt.

Schmitt Pál köztársasági elnököt az efféle hiányosságok és ellentmondások a legkevésbé sem akadályoztákmeg abban, hogy zokszó nélkül odakanyarítsa nevét a törvény alá.

Ma sincs azonban épkézláb magyarázat arra, hogy a négy KDNP-s képviselő javaslatát miért írta felül a Fidesz a legutolsó pillanatokban, mellesleg olyan stádiumban, amikor elméletileg már nem lenne mód érdemi változtatásokra. Pedig a KDNP-s előterjesztést – a tárcaközi egyeztetés után – a kormány is átengedte.

A Fidesz viszont úgy tett, mintha korábban hírét sem hallotta volna a készülő egyházi törvénynek. A rohamtempóban átdolgozott jogszabály a KDNP által javasolt több mint negyven egyház helyett csak tizennégyet ismer el. Az összes többi sorsa bizonytalan, nagyban függ a hatalomtól. Az egyházzá minősítésről az új törvény szerint már nem a bíróság, hanem első körben az illetékes miniszter, majd a parlament kétharmados többsége – praktikusan: a Fidesz–KDNP – dönt.

A jobboldal ősszel kénytelen lesz újra elővenni a törvényt, amely mostani formájában alkalmazhatatlan. Bármi előfordulhat még, hisz a kormánypárti politikusok arról sem tudnak megegyezni, mi történt eddig. A fideszes Lázár János azzal érvelt, hogy pártja a kisebb vallási közösségek mozgásterét kívánta bővíteni. A KDNP-s Harrach Péter ellenben állítja, hogy a kompromisszumos megoldásokra törekvő kereszténydemokratákkal szemben a Fidesz egy kemény, radikális és konfliktusokat is vállaló jogszabály mellett tette le a voksát.

Az értékelés olyan, mint maga a törvény: kusza. A szocialisták közben laza mozdulatokkal ütögetik le a magas labdákat, és cseppet sem túloznak, amikor arról beszélnek, hogy az új egyházi törvény máris elbukott. A jobboldal hazai pályán, a számára oly kedves egyházpolitikában szenvedett vereséget. Már csak arra lennénk kíváncsiak, mit szól mindehhez a történelem ura?